1 In the year that king Uzziah died, I saw the Lord sitting on a throne, high and lifted up; and his train filled the temple. 2 Above him stood the seraphim. Each one had six wings. With two he covered his face. With two he covered his feet. With two he flew. 3 One called to another, and said,

"Holy, holy, holy, is Yahweh of Armies!

The whole earth is full of his glory!"

4 The foundations of the thresholds shook at the voice of him who called, and the house was filled with smoke. 5 Then I said, "Woe is me! For I am undone, because I am a man of unclean lips and I live among a people of unclean lips, for my eyes have seen the King, Yahweh of Armies!"

6 Then one of the seraphim flew to me, having a live coal in his hand, which he had taken with the tongs from off the altar. 7 He touched my mouth with it, and said, "Behold, this has touched your lips; and your iniquity is taken away, and your sin forgiven."

8 I heard the Lord’s voice, saying, "Whom shall I send, and who will go for us?"

Then I said, "Here I am. Send me!"

9 He said, "Go, and tell this people,

‘You hear indeed,

but don’t understand.

You see indeed,

but don’t perceive.’

10 Make the heart of this people fat.

Make their ears heavy, and shut their eyes;

lest they see with their eyes,

hear with their ears,

understand with their heart,

and turn again, and be healed."

11 Then I said, "Lord, how long?"

He answered,

"Until cities are waste without inhabitant,

houses without man,

the land becomes utterly waste,

12 and Yahweh has removed men far away,

and the forsaken places are many within the land.

13 If there is a tenth left in it,

that also will in turn be consumed,

as a terebinth, and as an oak whose stump remains when they are cut down,

so the holy seed is its stump."

1 A mely esztendõben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;

2 Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettõvel orczáját fedé be, kettõvel lábait fedé be, és kettõvel lebegett;

3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az õ dicsõségével!

4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.

5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!

6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;

7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bûnöd elfedeztetett.

8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;

10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.

11 És én mondék: Meddig [lészen ez] Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;

12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;

13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; [de] mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az õ törzsük szent mag lészen!