Romanos 9
I say the truth in Christ, I lie not, my conscience also bearing me testimony in the Holy Spirit,
That I have great heaviness and continual sorrow in my heart.
For I could wish that myself were accursed from Christ, for my brethren, my kinsmen according to the flesh:
Who are Israelites; to whom pertain the adoption, and the glory, and the covenants, and the giving of the law, and the service of God, and the promises;
Whose are the fathers, and from whom according to the flesh, Christ came, who is over all, God blessed for ever. Amen.
Not as though the word of God hath taken no effect. For they are not all Israel, who are descendants from Israel?
Neither because they are the seed of Abraham, are they all children: but, In Isaac shall thy seed be called.
That is, They who are the children of the flesh, these are not the children of God; but the children of the promise are counted for the seed.
For this is the word of promise, At this time will I come, and Sarah shall have a son.
And not only this; but when Rebecca also had conceived by one, even by our father Isaac,
(For the children being not yet born, neither having done any good or evil, that the purpose of God, according to election might stand, not of works, but of him that calleth)
It was said to her, The elder shall serve the younger.
As it is written, Jacob have I loved, but Esau have I hated.
What shall we say then? Is there unrighteousness with God? By no means.
For he saith to Moses, I will have mercy on whom I will have mercy, and I will have compassion on whom I will have compassion.
So then, it is not of him that willeth, nor of him that runneth, but of God that showeth mercy.
For the scripture saith to Pharaoh, Even for this same purpose have I raised thee up, that I might show my power in thee, and that my name might be declared throughout all the earth.
Therefore he hath mercy on whom he will have mercy, and whom he will he hardeneth.
Thou wilt say then to me, Why doth he yet find fault? for who hath resisted his will?
No, but, O man, who art thou that repliest against God? shall the thing formed say to him that formed it, Why hast thou made me thus?
Hath not the potter power over the clay of the same lump to make one vessel to honor, and another to dishonor?
What if God, willing to show his wrath, and to make his power known, endured with much long-suffering the vessels of wrath fitted to destruction:
And that he might make known the riches of his glory on the vessels of mercy, which he had before prepared for glory,
Even us whom he hath called, not of the Jews only, but also of the Gentiles.
As he saith also in Hosea, I will call them My people, who were not my people; and her Beloved, who was not beloved.
And it shall come to pass, that in the place where it was said to them, Ye are not my people; there shall they be called, The children of the living God.
Isaiah also crieth concerning Israel, Though the number of the children of Israel be as the sand of the sea, a remnant shall be saved:
For he will finish the work, and cut it short in righteousness: because a short work will the Lord make upon the earth.
And as Isaiah said before, Except the Lord of Sabaoth had left us a seed, we had been as Sodom, and been made like Gomorrah.
What shall we say then? That the Gentiles who followed not after righteousness, have attained to righteousness, even the righteousness which is by faith:
But Israel, who followed after the law of righteousness, hath not attained to the law of righteousness.
Why? Because they sought it not by faith, but as it were by the works of the law. For they stumbled at that stumbling-stone;
As it is written, Behold, I lay in Sion a stumbling-stone, and rock of offense: and whoever believeth on him shall not be ashamed.
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, [elszakasztva] a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsõség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltõl valók;
Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idõ tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytõl fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekbõl, hanem az elhívótól,
Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem.
Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é [ez] az Istentõl? Távol legyen!
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülõ Istené.
Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
Mondod azért nékem: Miért fedd hát [engem?] [Hiszen] az õ akaratának kicsoda áll ellene?
Sõt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítõnek: Miért csináltál engem így?
Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
Ha pedig az Isten az õ haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tûréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
És hogy megismertesse az õ dicsõségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsõségre, [mit szólhatsz ellene?]
A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élõ Isten fiainak fognak hívatni.
Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felõl: Ha Izráel fiainak száma [annyi] volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
És a mint Ésaiás elõre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitbõl való igazságot;
Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
Miért? Azért, mert nem hitbõl [keresték,] hanem mintha a törvény cselekedeteibõl volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.