Türelmes hallgatásra való elhatározás az emberi gyarlóságra való tekinntettel. Könyörgés isteni vigasztalásért
1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. 2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. 3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. 4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: 5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. 6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. 7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! 8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. 9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! 10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. 11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. 12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela. 13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. 14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
A vaidade da vida
Ao cantor-mor, Jedutum. Salmo de Davi
1 Disse eu: Sl 119.9;1Rs 2.4;2Rs 10.31Guardarei os meus caminhos,
para não Sl 34.13;Jó 2.10;Tg 3.5-12pecar com a minha língua.
Guardarei a Sl 141.3;Tg 3.2minha boca com uma mordaça,
enquanto o iníquo estiver diante de mim.
2 Sl 38.13Emudeci no silêncio da resignação, fiquei calado ainda a respeito do bem,
e a minha mágoa se agravou.
3 Sl 32.4;Jr 20.9;Lc 24.32Escandesceu-se o meu coração dentro de mim;
enquanto eu meditava, acendeu-se o fogo.
Então, disse eu com a minha língua:
4 Faze-me conhecer, Jeová, Sl 90.12;119.84;Jó 6.11o meu fim,
e a medida dos meus dias, qual é.
Possa eu saber quão Sl 78.39;103.14frágil sou.
5 Eis que deste aos Sl 89.47meus dias o comprimento de algumas palmas de mão,
e Sl 144.4o tempo da minha vida é como nada diante de ti.
Na verdade, todo homem, por mais firme que esteja, é totalmente Sl 62.9;Jó 14.2;Ec 6.12vaidade. (Selá)
6 Na verdade, o homem 1Co 7.31;Tg 1.10-11;1Pe 1.24anda como uma aparência;
na verdade, em vão Sl 127.2;Ec 5.17se inquieta.
Sl 49.10;Ec 2.26;5.14;Lc 12.20Amontoa riquezas, e não sabe quem as levará.
7 Agora, Jeová, que espero eu?
A minha Sl 38.15esperança está em ti.
8 Sl 51.9,14;79.9Livra-me de todas as minhas transgressões;
não me faças o Sl 44.13;79.4;119.22opróbrio do insensato.
9 Sl 39.2Emudeci, não abri a minha boca,
porquanto 2Sm 16.10;Jó 2.10tu o fizeste.
10 Jó 9.34;13.21Tira de sobre mim o teu flagelo.
Sl 32.4Pelo golpe da tua mão, eu estou consumido.
11 Quando, com Ez 5.15;2Pe 2.16repreensões, castigas o homem por causa da iniquidade,
Sl 90.7;Jó 13.28;Is 50.9destróis, como traça, o que ele tem de precioso.
Na verdade Sl 39.5todo o homem é vaidade.(Selá)
12 Sl 102.1;143.1Ouve, Jeová, a minha oração
e dá ouvidos ao meu clamor por teu socorro.
Não sejas surdo às minhas Sl 56.8;2Rs 20.5lágrimas,
porque eu sou para contigo um peregrino,
Lv 25.23;1Cr 29.15;Sl 119.19;Hb 11.13;1Pe 2.11um forasteiro como todos os meus pais.
13 Sl 102.24;Jó 7.19;14.6Desvia de mim o teu olhar, para que eu tome alento,
antes que eu me vá e não exista mais.