Salmos 10

Panasz, hogy az ellenség kevélységével szembe késik az Isten segítsége, és könyörgés az elnyomottak megmentéséért

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? 2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. 3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. 4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. 5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. 6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. 7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. 8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. 9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. 10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. 11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! 12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! 13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. 14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. 15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. 16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. 17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel, 18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

Oração para que os ímpios sejam derribados

1 Por que, ó Jeová, te *Sl 22.1conservas afastado?

Por que te *Sl 13.1;55.1escondes em tempos de extremidade?

2 O iníquo, na sua *Sl 73.6,8arrogância, persegue vivamente ao humilde;

sejam eles *Sl 9.16apanhados nos tramas que urdiram.

3 Pois o iníquo se *Sl 49.6;94.3-4jacta das *Sl 112.10cobiças da sua alma,

e o que é dado à rapina renuncia, *Sl 10.13menoscaba a Jeová.

4 Diz, com ar arrogante, o iníquo: *Sl 10.13;36.2Ele o não vingará.

*Sl 14.1;36.1Que não há Deus são todas as suas cogitações.

5 *Sl 52.7Seguros são os seus caminhos em todos os tempos;

*Sl 28.5muito acima e longe dele estão os seus juízos.

Quanto a todos os seus adversários, ele os trata com desprezo.

6 Diz no seu coração: *Sl 49.11Não serei abalado;

De geração em geração não me virá mal algum.

7 Cheia está a sua *Rm 3.14boca de maldição, enganos e *Sl 73.8opressão;

*Sl 140.3;Jó 20.12debaixo da sua língua, está a injúria e a iniquidade.

8 Fica de *Sl 11.2emboscada nas vilas,

nos lugares ocultos *Sl 94.6mata ao inocente.

Os seus olhos estão de espreita ao *Sl 72.12desamparado.

9 Qual *Sl 17.12leão no seu covil, está ele de emboscada em lugar oculto;

*Sl 59.3;Mq 7.2está de emboscada para *Sl 10.2apanhar o pobre.

Apanha-o e o leva na sua *Sl 140.5rede.

10 Agacha-se, curva-se;

assim, os desamparados lhe caem nas garras.

11 *Sl 10.4Diz ele no seu coração: Deus já se esqueceu,

Esconde o seu rosto; nunca verá isto.

12 Levanta-te, Jeová; ó Deus, *Sl 17.7;Mq 5.9ergue a tua mão;

*Sl 9.12não te esqueças do aflito.

13 Por que razão *Sl 10.3despreza o iníquo a Deus

e diz no seu coração: Tu não o vingarás?

14 Tu hás, com efeito, visto; porque olhas para o *Sl 10.7trabalho e a dor, para o tomares na tua mão.

A ti é que o *Sl 22.11desamparado se entrega;

tu tens sido o *Sl 68.5amparador do órfão.

15 *Sl 37.17Quebra tu o braço do iníquo

e, quanto ao malvado, *Sl 140.11esquadrinha tu a sua maldade, até que a descubras de todo.

16 Jeová é *Sl 29.10Rei para todo o sempre.

Da sua terra são exterminadas *Dt 8.20as nações.

17 Tu, Jeová, tens ouvido o *Sl 9.18anelo dos humildes;

tu *1Cr 29.18prepararás o seu coração,

*Sl 34.15farás atento o teu ouvido,

18 para fazeres justiça ao *Sl 146.9órfão e ao *Sl 9.9;74.21oprimido,

a fim de que o homem que é da terra não sirva mais *Is 29.20de terror.