Salmos 78

Isten hűsége az ő engedetlen népének vezetésében

1 Aszáf tanítása.

Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. 2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. 3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, 4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. 5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; 6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; 7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. 8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. 9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; 10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; 11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. 13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. 14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. 15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. 16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: 17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; 18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. 19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? 21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, 23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. 25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, 26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; 27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. 29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. 30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá; 32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. 33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; 36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. 37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; 38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. 40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! 41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. 42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; 43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. 44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. 45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. 46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. 47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. 48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. 49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. 50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. 52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. 53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. 54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. 55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. 56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; 57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. 58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. 59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. 60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; 61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. 62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. 63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. 64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. 65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; 66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. 67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; 68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. 69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. 70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. 71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. 72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

A salvação que Deus concedeu a Israel apesar da sua infidelidade

Masquil de Asafe

1 *Is 51.4Escutai, povo meu, a minha lei;

*Is 55.3inclinai os vossos ouvidos às palavras da minha boca.

2 *Sl 49.4;Mt 13.35Abrirei numa parábola a minha boca,

*Pv 1.6proferirei enigmas tirados dos tempos antigos.

3 As coisas que temos ouvido e sabido

*Sl 44.1e que nossos pais nos têm contado,

4 *Sl 145.4;Êx 12.26;Dt 11.19;Jó 15.18;Is 38.19;Jl 1.3não as ocultaremos a seus filhos,

narrando *Sl 22.30às gerações vindouras os louvores de Jeová,

e a sua força, e *Sl 26.7;71.17;Jó 37.16as maravilhas que ele tem obrado.

5 Porque ele estabeleceu um *Sl 19.7;81.5;Is 8.20testemunho em Jacó

e instituiu *Sl 147.19uma lei em Israel,

as quais coisas *Dt 6.4-9mandou a nossos pais

que as *Dt 4.9fizessem conhecer a seus filhos,

6 para que a soubesse a geração vindoura, a saber, *Sl 22.31os filhos que houvessem de nascer,

os quais se levantassem e *Dt 11.19as contassem a seus filhos;

7 a fim de que pusessem a sua confiança em Deus

*Dt 4.9;6.12;8.14e não se esquecessem das obras de Deus,

*Dt 4.2;5.1-29;27.1;Js 22.5mas guardassem os seus mandamentos;

8 *2Cr 30.7;Ez 20.18e que não fossem como seus pais,

*Dt 9.7,24;31.27;Jz 2.19;Is 30.9geração contumaz e rebelde;

geração *Sl 78.37;Jó 11.13que não regeu bem o coração,

e cujo espírito *Sl 51.10não foi fiel a Deus.

9 Os filhos de Efraim, *1Cr 12.2armados de arcos,

*Sl 78.57;Jz 20.39bateram em retirada no dia da batalha.

10 *Jz 2.20;1Rs 11.11;2Rs 18.12Não guardaram a aliança de Deus

e recusaram *Sl 119.1;Jr 32.23;44.10,23andar na sua lei;

11 *Sl 106.13esqueceram-se dos seus feitos

e das obras maravilhosas que ele lhes tinha mostrado.

12 *Sl 106.22;Êx 7.12Maravilhas fez ele à vista de seus pais,

na terra do Egito, *Sl 78.43;Nm 13.22;Is 19.11;30.4;Ez 30.14no campo de Zoã.

13 *Sl 74.13;136.13;Êx 14.21Dividiu o mar e fê-los passar;

fez parar as águas *Sl 33.7;Êx 15.8como um montão.

14 *Sl 105.39;Êx 13.21Também os guiou, de dia, por uma nuvem

e, durante a noite toda, por *Êx 14.24um clarão de fogo.

15 *Sl 105.41;114.8;Êx 17.6;Is 48.21;1Co 10.4Fendeu rochas no deserto

e deu-lhes a beber abundantemente como de abismos.

16 *Nm 20.8,10-11Fez sair da penha torrentes

e fez correr águas como rios.

17 Todavia, ainda prosseguiram em pecar contra ele,

*Dt 9.22;Is 63.10rebelando-se contra o Altíssimo no deserto.

18 *Sl 78.41,56;95.9;106.14;Dt 6.16;1Co 10.9Tentaram a Deus nos seus corações,

*Nm 11.4pedindo comida segundo o seu apetite.

19 Falaram contra Deus,

disseram: *Êx 16.3;Nm 11.4;20.3;21.5Porventura, pode Deus preparar uma mesa no deserto?

20 Eis que *Sl 78.15-16feriu a rocha, e brotaram águas,

e torrentes trasbordaram.

Pode ele também dar pão?

Acaso, fornecerá *Nm 11.18carne ao seu povo?

21 Portanto, Jeová, ao ouvir isso, *Nm 11.1ficou irado.

Acendeu-se fogo contra Jacó,

também se levantou ira contra Israel;

22 porque *Dt 1.32;9.23;Hb 3.18não creram em Deus

e não confiaram na sua salvação.

23 Contudo, ordenou às nuvens lá em cima

*Gn 7.11;Ml 3.10e abriu as portas do céu;

24 sobre eles *Êx 16.4fez chover maná para comer

e deu-lhes do *Sl 105.40;Jo 6.31trigo do céu.

25 Comeu cada qual o pão dos poderosos;

ele lhes enviou comida *Êx 16.3a fartar.

26 *Nm 11.31Fez soprar no céu o vento do Oriente

e, pelo seu poder, conduziu o vento sul.

27 Sobre eles fez também chover carne como poeira

*Sl 105.40;Êx 16.13e aves de asas, como areia dos mares;

28 fê-las cair no meio do arraial deles,

ao redor das suas habitações.

29 Assim, eles *Nm 11.19-20comeram e se fartaram bem,

pois ele lhes trouxe o que cobiçavam.

30 Não se apartavam da sua cobiça.

Ainda a comida lhes estava na boca,

31 quando *Nm 11.33-34;Jó 20.23a ira de Deus se levantou contra eles,

matou *Is 10.16dos mais vigorosos deles

e prostrou os mancebos de Israel.

32 Apesar de tudo isso *Nm 14.16-17continuaram a pecar

*Nm 14.11e não creram nas suas maravilhas.

33 Por isso, *Nm 14.29,35acabou com os dias deles em um sopro,

e os anos, num terror repentino.

34 Quando ele os fazia morrer, então, *Nm 21.7;Os 5.15o buscavam;

voltavam e, *Sl 63.1de manhã, procuravam a Deus.

35 Lembraram-se de que Deus era a sua *Dt 32.4Rocha,

e o Deus Altíssimo, o seu *Sl 74.2;Êx 15.13;Dt 9.26Redentor.

36 Eles, porém, o *Êx 24.7-8;Ez 33.31lisonjeavam com a sua boca

e, com a sua língua, lhe *Êx 32.7-8;Is 57.11mentiam.

37 Pois o coração deles não *Sl 51.10;78.8era constante para com ele,

nem eram fiéis na sua aliança.

38 Mas ele é *Êx 34.6cheio de compaixão, *Nm 14.20revela a iniquidade e não destrói;

muitas vezes, desvia a sua ira

e não dá largas a todo o seu furor.

39 *Sl 103.14;Jó 10.9Lembrava-se de que eles eram *Gn 6.3carne,

*Jó 7.7;Sl 103.14;Tg 4.14um vento que passa e não volta mais.

40 Quantas vezes se *Sl 106.43;107.11rebelaram contra ele no deserto

e o *Sl 95.10;Is 63.10;Ef 4.30agravaram no *Sl 106.14ermo!

41 Eles voltaram, e *Nm 14.22tentaram a Deus,

e provocaram *Sl 89.18;2Rs 19.22o Santo de Israel.

42 *Jz 8.34Não se lembraram *Sl 44.3do poder dele,

nem do dia em que os *Sl 106.10remiu do adversário;

43 de como fez no Egito *Sl 105.27os seus sinais

e os seus *Êx 4.21;7.3prodígios, no campo de Zoã,

44 *Sl 105.29convertendo em sangue os rios deles

e as suas correntes, para que delas não bebessem.

45 Enviou-lhes enxames de *Sl 105.31;Êx 8.24moscas, que os devoraram,

*Sl 105.30;Êx 8.6e rãs, que os destruíram.

46 Entregou *Sl 105.34;1Rs 8.37às lagartas as novidades deles

e aos *Êx 10.14gafanhotos, os frutos do seu trabalho.

47 Destruiu com *Sl 105.32;Êx 9.23saraiva as vinhas deles

e os seus sicômoros, com chuva de pedra.

48 Entregou à saraiva o *Êx 9.19gado deles

e aos raios, os seus rebanhos.

49 Sobre eles *Êx 15.7lançou o furor da sua ira,

cólera, indignação e calamidade —

tropel de anjos importadores de males.

50 Deu livre curso à sua ira;

*Jó 27.22não poupou da morte a alma deles,

*Êx 12.29-30mas a sua vida a entregou à pestilência.

51 *Sl 105.36;135.8;136.10Feriu todos os primogênitos no Egito,

*Gn 49.3primícias da força deles nas tendas de *Sl 105.23,27;106.22Cam.

52 Mas ele *Êx 15.22fez partir o seu povo como ovelhas

e guiou-os no deserto *Sl 77.20como um rebanho.

53 Conduziu-os *Êx 14.19-20em segurança, de modo que não tiveram medo;

mas aos seus inimigos, *Sl 106.11;Êx 14.27-28o mar os submergiu.

54 *Êx 15.17Levou-os à sua santa fronteira,

*Sl 68.16;Is 11.9a região montanhosa que a sua destra adquirira.

55 *Sl 44.2Expulsou as nações de diante deles

e fez que elas lhes caíssem *Sl 105.11;135.12;Js 23.4em herança

e que as tribos de Israel habitassem nas tendas delas.

56 Contudo, *Sl 78.18tentaram, e *Sl 78.40resistiram ao Deus Altíssimo,

e não guardaram os seus testemunhos.

57 Mas voltaram para trás, e *Ez 20.28se houveram traiçoeiramente como seus pais,

e desviaram-se como um arco enganoso.

58 Pois o *Dt 4.25;1Rs 14.9;Is 65.3provocaram à ira com os *Lv 26.30;1Rs 3.2;2Rs 16.4;Jr 17.3seus altos

e o *Dt 32.16,21;1Rs 14.22incitaram a zelos com as suas *Êx 20.4;Lv 26.1;Dt 4.25imagens de escultura.

59 Quando Deus ouviu isso, *Sl 106.40;Dt 1.34;9.19ficou indignado

e sobremaneira *Lv 26.30;Dt 32.19;Am 6.8abominou a Israel;

60 de sorte que *Sl 78.67;1Sm 4.11;Jr 7.12,14;26.6abandonou o tabernáculo de Siló,

a tenda que estabeleceu entre os homens,

61 dando ao cativeiro *Sl 63.2;132.8a sua força

e *1Sm 4.17às mãos do adversário, a sua glória.

62 *Jz 20.21;1Sm 4.10Entregou à espada o seu povo

e rompeu em cólera contra a sua herança.

63 Aos mancebos deles, *Nm 11.1;21.28;Is 26.11;Jr 48.45devorou-os o fogo,

e as suas *Jr 7.34;16.9;Lm 2.21donzelas não foram festejadas com canto nupcial.

64 Os seus *1Sm 4.17;22.18sacerdotes caíram à espada,

e as suas *Jó 27.15;Ez 24.23viúvas não fizeram pranto.

65 Então, o Senhor *Sl 44.23;73.20despertou, como quem acaba de dormir,

como um *Is 42.13valente que brada, excitado pelo vinho.

66 *1Sm 5.6Fez recuar a golpes os seus adversários,

infligiu-lhes eterna ignomínia.

67 Demais, *Sl 78.60rejeitou a tenda de José

e não escolheu a tribo de Efraim;

68 mas elegeu a tribo de Judá,

*Sl 87.2;132.13o monte Sião que ele amou.

69 *1Rs 6.1-38Edificou o seu santuário como os lugares elevados,

como a terra que para sempre fundou.

70 *1Sm 16.12Escolheu a Davi, seu servo,

e o tirou dos currais das ovelhas.

71 *2Sm 7.8 Tirou-o de andar atrás de ovelhas e *Gn 33.13suas crias,

*2Sm 5.2;1Cr 11.2;28.9para apascentar a Jacó, seu povo, e a Israel, *1Sm 10.1sua herança.

72 Assim, ele os apascentou segundo a *1Rs 9.4integridade do seu coração

e os guiou com a perícia das suas mãos.