Az Isten házának pusztulásáról panaszkodván, segítséget kér
1 Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? 2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! 3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. 5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. 6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. 7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. 8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. 9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! 12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. 13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. 14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. 15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. 16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. 17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. 18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. 19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! 20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. 21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. 22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! 23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
A assolação do santuário e a súplica para que se lembrasse do seu povo aflito
Masquil de Asafe
1 Ó Deus, por que nos Sl 44.9;77.7rejeitas para sempre?
Por que se Sl 18.8;89.46;Dt 29.20acende a tua ira contra Sl 79.13;95.7;100.3as ovelhas do teu pasto?
2 Lembra-te da tua congregação, que desde a antiguidade Êx 15.16;Dt 32.6adquiriste,
Sl 77.15;106.10;Êx 15.13;Is 63.9que remiste para ser a Dt 32.9;Is 63.17;Jr 10.16;51.19tribo da tua herança;
e do monte Sl 9.11;68.16Sião, no qual tens habitado.
3 Dirige os teus passos para Is 61.4as perpétuas ruínas,
para Sl 79.1todo o mal que o inimigo tem feito no santuário.
4 Os teus adversários Lm 2.7bramiram no meio da tua assembleia;
puseram Sl 74.9por sinais as suas próprias Nm 2.2insígnias.
5 Pareciam homens que, de Jr 46.22machados alçados,
rompem através de espessa mata de árvores.
6 Agora, a esses 1Rs 6.18,29,32,35lavores de escultura, à uma,
eles os estão despedaçando a machado e martelos.
7 2Rs 25.9Deitaram fogo ao teu santuário;
Sl 89.39;Lm 2.2profanaram, derrubando-a até o chão, a morada do teu nome.
8 Sl 83.4Disseram no seu coração:
Acabemos com eles de uma vez.
Incendiaram todas as casas de Deus na terra.
9 Sl 78.43Os nossos símbolos, não os vemos;
1Sm 3.1;Lm 2.9;Ez 7.26;Am 8.11não há mais profeta;
não há entre nós quem saiba Sl 6.3;79.5;80.4até quando.
10 Até quando, ó Deus, Sl 44.16;79.12;89.51ultrajará o adversário?
Acaso, Lv 24.16blasfemará o inimigo o teu nome para sempre?
11 Por que Lm 2.3retrais a tua mão, a tua destra?
Tira-a do teu seio e Sl 59.13dá cabo deles.
12 Todavia, Deus é o Sl 44.4meu Rei desde a antiguidade,
obrando a salvação no meio da terra.
13 Foste tu o que, pela tua força, Sl 78.13;Êx 14.21dividiste o mar;
Is 51.9esmigalhaste a cabeça dos Sl 148.7;Jr 51.34monstros marinhos sobre as águas.
14 Foste tu o que despedaçaste as cabeças do Sl 104.26;Jó 41.1Leviatã
e o deste por comida aos Sl 72.9habitantes do deserto.
15 Foste tu o que Sl 78.15;105.41;114.8;Êx 17.5-6;Nm 20.11;Is 48.21abriste fontes e torrentes;
tu o que fizeste Sl 114.3;Êx 14.21-22;Js 2.10;3.13secar rios perenes.
16 Teu é o dia, também tua é a noite.
Tu Sl 104.19;136.7-8;Gn 1.14-18formaste a luz e o sol.
17 Foste tu o que Dt 32.8;At 17.26determinaste todos os limites da terra;
Sl 147.16-18o verão e o inverno, tu os fizeste.
18 Lembra-te disso, de como o inimigo tem Sl 74.10ultrajado a Jeová,
e de como um Sl 39.8;Dt 32.6povo insensato tem blasfemado o teu nome.
19 Não entregues a alma da Ct 2.14tua rola a feras;
Sl 9.18não te olvides para sempre da vida dos teus aflitos.
20 Considera tu a tua Sl 106.45;Gn 17.7aliança,
pois os Sl 88.6;143.3lugares tenebrosos da terra estão cheios das moradas de violência.
21 Não volte envergonhado o Sl 103.6oprimido;
louvem o teu nome o Sl 35.10;Is 41.17aflito e o necessitado.
22 Levanta-te, ó Deus, Sl 43.1;Is 3.13;43.26;Ez 20.35pleiteia a tua própria causa;
lembra-te de como o Sl 74.18insensato te ultraja continuamente.
23 Não te esqueças da gritaria dos teus Sl 74.10adversários;
Sl 65.7o tumulto dos que se levantam contra ti sobe continuamente.