| 1 mapa | And Jesus entered and passed through Jericho. | És bemenvén, általméne Jerikhón. |
| 2 | And behold, there was a man named Zaccheus, who was the chief among the publicans, and he was rich. | És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag. |
| 3 | And he sought to see Jesus who he was; and could not for the crowd, because he was little of stature. | És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. |
| 4 | And he ran before, and climbed up upon a sycamore-tree to see him; for he was to pass that way. | És elõre futván felhága egy eperfüge fára, hogy õt lássa; mert arra vala elmenendõ. |
| 5 | And when Jesus came to the place, he looked up, and saw him, and said to him, Zaccheus, make haste, and come down: for to-day I must abide at thy house. | És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. |
| 6 | And he made haste, and came down, and received him joyfully. | És sietve leszálla, és örömmel fogadá õt. |
| 7 | And when they saw it, they all murmured, saying, That he was gone to be guest with a man that is a sinner. | És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bûnös emberhez ment be szállásra. |
| 8 | And Zaccheus stood, and said to the Lord; Behold, Lord, the half of my goods I give to the poor; and if I have taken any thing from any man by false accusation, I restore him four-fold. | Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. |
| 9 | And Jesus said to him, This day is salvation come to this house, forasmuch as he also is a son of Abraham. | Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia. |
| 10 | For the Son of man is come to seek and to save that which was lost. | Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. |
| 11 mapa | And as they heard these things, he added and spoke a parable, because he was nigh to Jerusalem, and because they thought that the kingdom of God would immediately appear. | És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. |
| 12 | He said therefore, A certain nobleman went into a far country to receive for himself a kingdom, and to return. | Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. |
| 13 | And he called his ten servants, and delivered them ten pounds, and said to them, Occupy till I come. | Elõszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. |
| 14 | But his citizens hated him, and sent a message after him, saying, We will not have this man to reign over us. | Az õ alattvalói pedig gyûlölék õt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy õ uralkodjék mi rajtunk. |
| 15 | And it came to pass, that when he had returned, having received the kingdom, then he commanded these servants to be called to him, to whom he had given the money, that he might know how much every man had gained by trading. | És lõn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az õ szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják õ hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. |
| 16 | Then came the first, saying, Lord, thy pound hath gained ten pounds. | Eljöve pedig az elsõ, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. |
| 17 | And he said to him, Well, thou good servant: because thou hast been faithful in a very little, have thou authority over ten cities. | Õ pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. |
| 18 | And the second came, saying, Lord, thy pound hath gained five pounds. | És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. |
| 19 | And he said likewise to him, Be thou also over five cities. | Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. |
| 20 | And another came, saying, Lord, behold, here is thy pound, which I have kept laid up in a napkin: | És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenõben eltéve tartottam; |
| 21 | For I feared thee, because thou art an austere man: thou takest up what thou layedst not down, and reapest what thou didst not sow. | Mert féltem tõled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél. |
| 22 | And he saith to him, Out of thy own mouth will I judge thee, thou wicked servant. Thou knewest me to be an austere man, taking up what I laid not down, and reaping what I did not sow: | Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem; |
| 23 | Why then gavest thou not my money into the bank, that at my coming I might have required my own with interest? | Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? |
| 24 | And he said to them that stood by, Take from him the pound, and give it to him that hath ten pounds. | És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettõl a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. |
| 25 | (And they said to him, Lord, he hath ten pounds.) | És mondának néki: Uram, tíz gírája van! |
| 26 | For I say to you, That to every one who hath shall be given; and from him that hath not, even what he hath shall be taken away from him. | [És] [õ monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle. |
| 27 | But those my enemies, who would not that I should reign over them, bring hither, and slay them before me. | Sõt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én õ rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elõttem! |
| 28 mapa | And when he had thus spoken, he went before, ascending towards Jerusalem. | És ezeket mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe. |
| 29 mapa | And it came to pass, when he had come nigh to Bethphage and Bethany, at the mount called the mount of Olives, he sent two of his disciples, | És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül, |
| 30 | Saying, Go ye into the village over against you; in which at your entering ye will find a colt tied, on which yet never man sat: loose him, and bring him hither. | Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. |
| 31 | And if any man shall ask you, Why do ye loose him? thus shall ye say to him, Because the Lord hath need of him. | És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. |
| 32 | And they that were sent, went and found even as he had said to them. | És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. |
| 33 | And as they were loosing the colt, the owners of it said to them, Why loose ye the colt? | És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? |
| 34 | And they said, The Lord hath need of him. | Õk pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. |
| 35 | And they brought him to Jesus: and they cast their garments upon the colt, and they set Jesus upon him. | Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. |
| 36 | And as he went, they spread their clothes in the way. | És mikor õ méne, az õ felsõruháikat az útra teríték. |
| 37 mapa | And when he had come nigh, even now at the descent of the mount of Olives, the whole multitude of the disciples began to rejoice and praise God with a loud voice, for all the mighty works that they had seen. | Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; |
| 38 | Saying, Blessed be the King that cometh in the name of the Lord: Peace in heaven, and glory in the highest. | Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban! |
| 39 | And some of the Pharisees from among the multitude said to him, Master, rebuke thy disciples. | És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! |
| 40 | And he answered and said to them, I tell you, that if these should hold their peace, the stones would immediately cry out. | És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. |
| 41 | And when he had come near, he beheld the city, and wept over it, | És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. |
| 42 | Saying, If thou hadst known, even thou, at least in this thy day, the things which belong to thy peace! but now they are hid from thy eyes. | Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elõl. |
| 43 | For the days shall come upon thee, that thy enemies shall cast a trench about thee, and encompass thee, and keep thee in on every side, | Mert jõnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelõl megszorítanak téged. |
| 44 | And shall lay thee even with the ground, and thy children within thee: and they shall not leave in thee one stone upon another: because thou knewest not the time of thy visitation. | És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. |
| 45 | And he went into the temple, and began to cast out them that sold in it, and them that bought, | És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, |
| 46 | Saying to them, It is written, My house is the house of prayer, but ye have made it a den of thieves. | Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. |
| 47 | And he taught daily in the temple. But the chief priests, and the scribes, and the chief of the people sought to destroy him, | És tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni: |
| 48 | And could not find what they might do: for all the people were very attentive to hear him. | És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép õ rajta függ vala, [reá] hallgatván. |