Lucas 22
Now the feast of unleavened bread drew nigh, which is called the Passover.
And the chief priests and scribes sought how they might kill him: for they feared the people.
Then Satan entered into Judas surnamed Iscariot, being of the number of the twelve.
And he went, and communed with the chief priests and captains, how he might betray him to them.
And they were glad, and covenanted to give him money.
And he promised, and sought opportunity to betray him to them in the absence of the multitude.
Then came the day of unleavened bread, when the passover must be killed.
And he sent Peter and John, saying, Go and prepare for us the passover, that we may eat.
And they said to him, Where wilt thou that we prepare?
And he said to them, Behold, when ye have entered into the city, there shall a man meet you, bearing a pitcher of water; follow him into the house where he entereth.
And ye shall say to the master of the house, The Master saith to thee, Where is the guest-chamber, where I may eat the passover with my disciples?
And he will show you a large upper room furnished: there make ready.
And they went and found as he had said to them: and they made ready the passover.
And when the hour was come, he sat down, and the twelve apostles with him.
And he said to them, I have earnestly desired to eat this passover with you before I suffer.
For I say to you, I will not any more eat of it until it shall be fulfilled in the kingdom of God.
And he took the cup, and gave thanks, and said, Take this, and divide it among yourselves.
For I say to you, I will not drink of the fruit of the vine, until the kingdom of God shall come.
And he took bread, and gave thanks, and broke it, and gave to them, saying, This is my body which is given for you: this do in remembrance of me.
Likewise also the cup after supper, saying, This cup is the new testament in my blood, which is shed for you.
But behold, the hand of him that betrayeth me is with me on the table.
And truly the Son of man goeth as it was determined: but woe to that man by whom he is betrayed!
And they began to inquire among themselves, which of them it was that should do this thing.
And there was also a strife among them, which of them should be accounted the greatest.
And he said to them, The kings of the Gentiles exercise lordship over them; and they that exercise authority upon them, are called benefactors.
But ye shall not be so: but he that is greatest among you, let him be as the younger; and he that is chief, as he that doth serve.
For which is greater, he that sitteth at table, or he that serveth? is not he that sitteth at table? but I am among you as he that serveth.
Ye are they who have continued with me in my temptations.
And I appoint to you a kingdom, as my Father hath appointed to me;
That ye may eat and drink at my table in my kingdom, and sit on thrones, judging the twelve tribes of Israel.
And the Lord said, Simon, Simon, behold, Satan hath desired to have you, that he may sift you as wheat:
But I have prayed for thee, that thy faith fail not; and when thou art converted, strengthen thy brethren.
And he said to him, Lord, I am ready to go with thee both into prison, and to death.
And he said, I tell thee, Peter, the cock will not crow this day, before thou wilt thrice deny that thou knowest me.
And he said to them, When I sent you without purse, and sack, and shoes, lacked ye any thing? And they said, Nothing.
Then said he to them, But now he that hath a purse, let him take it, and likewise his sack: and he that hath no sword, let him sell his garment, and buy one.
For I say to you, that this which is written must yet be accomplished in me, And he was reckoned among the transgressors: for the things concerning me have an end.
And they said, Lord, behold, here are two swords. And he said to them, It is enough.
And he came out, and went, as he was wont, to the mount of Olives; and his disciples also followed him.
And when he was at the place, he said to them, Pray, that ye enter not into temptation.
And he was withdrawn from them about a stone's cast, and kneeled down, and prayed.
Saying, Father, if thou art willing, remove this cup from me: nevertheless not my will, but thine be done.
And there appeared to him an angel from heaven, strengthening him.
And being in an agony, he prayed more earnestly: and his sweat was as it were great drops of blood falling to the ground.
And when he arose from prayer, and had come to his disciples, he found them sleeping for sorrow:
And said to them, Why sleep ye? rise and pray, lest ye enter into temptation.
And while he was yet speaking, behold a multitude, and he that was called Judas, one of the twelve, went before them, and drew near to Jesus to kiss him.
But Jesus said to him, Judas, betrayest thou the Son of man with a kiss?
When they who were about him, saw what would follow, they said to him, Lord, shall we smite with the sword?
And one of them smote the servant of the high priest, and cut off his right ear.
And Jesus answered and said, Suffer ye thus far. And he touched his ear, and healed him.
Then Jesus said to the chief priests, and captains of the temple, and the elders who had come to him, Are ye come out as against a thief, with swords and staffs?
When I was daily with you in the temple, ye stretched forth no hands against me: but this is your hour, and the power of darkness.
Then they took him, and led him, and brought him into the high priest's house. And Peter followed at a distance.
And when they had kindled a fire in the midst of the hall, and were set down together, Peter sat down among them.
But a certain maid beheld him as he sat by the fire, and earnestly looked upon him, and said, This man was also with him.
And he denied him, saying, Woman, I know him not.
And after a little while another saw him, and said, Thou art also of them. And Peter said, Man, I am not.
And about the space of one hour after, another confidently affirmed, saying, In truth this man also was with him; for he is a Galilean.
And Peter said, Man, I know not what thou sayest. And immediately, while he was yet speaking, the cock crowed.
And the Lord turned, and looked upon Peter. And Peter remembered the word of the Lord, how he had said to him, Before the cock shall crow, thou wilt deny me thrice.
And Peter went out, and wept bitterly.
And the men that held Jesus, mocked him, and smote him.
And when they had blindfolded him, they struck him on the face, and asked him, saying, Prophesy, who is it that smote thee?
And many other things blasphemously they spoke against him.
And as soon as it was day, the elders of the people, and the chief priests, and the scribes came together, and led him into their council,
Saying, Art thou the Christ? tell us. And he said to them, If I tell you, ye will not believe.
And if I also ask you, ye will not answer me, nor let me go.
Hereafter will the Son of man sit on the right hand of the power of God.
Then said they all, Art thou then the Son of God? And he said to them, Ye say that I am.
And they said, What need have we of any further testimony? for we ourselves have heard from his own mouth.
Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;
És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.
És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;
Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.
Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.
Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.
És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.
És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?
És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.
És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!
Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!
És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
És kimenvén Péter, keservesen síra.
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.
És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.
És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.