Zsoltárok 139

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. 14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. 15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. 16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. 17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!