1 Di Davide. Benedici, anima mia, l’Eterno; e tutto quello ch’è in me, benedica il nome suo santo.

2 Benedici, anima mia l’Eterno, e non dimenticare alcuno de’ suoi benefici.

3 Egli è quel che ti perdona tutte le tue iniquità, che sana tutte le tue infermità,

4 che redime la tua vita dalla fossa, che ti corona di benignità e di compassioni,

5 che sazia di beni la tua bocca, che ti fa ringiovanire come l’aquila.

6 L’Eterno fa giustizia e ragione a tutti quelli che sono oppressi.

7 Egli fece conoscere a Mosè le sue vie e ai figliuoli d’Israele le sue opere.

8 L’Eterno è pietoso e clemente, lento all’ira e di gran benignità.

9 Egli non contende in eterno, né serba l’ira sua in perpetuo.

10 Egli non ci ha trattati secondo i nostri peccati, né ci ha retribuiti secondo le nostre iniquità.

11 Poiché quanto i cieli sono alti al disopra della terra, tanto è grande la sua benignità verso quelli che lo temono.

12 Quanto è lontano il levante dal ponente, tanto ha egli allontanato da noi le nostre trasgressioni.

13 Come un padre è pietoso verso i suoi figliuoli, così è pietoso l’Eterno verso quelli che lo temono.

14 Poiché egli conosce la nostra natura; egli si ricorda che siam polvere.

15 I giorni dell’uomo son come l’erba; egli fiorisce come il fiore del campo;

16 se un vento gli passa sopra ei non è più, e il luogo dov’era non lo riconosce più.

17 Ma la benignità dell’Eterno dura ab eterno e in eterno, sopra quelli che lo temono, e la sua giustizia sopra i figliuoli de’ figliuoli

18 di quelli che osservano il suo patto, e si ricordano de’ suoi comandamenti per metterli in opra.

19 L’Eterno ha stabilito il suo trono ne’ cieli, e il suo regno signoreggia su tutto.

20 Benedite l’Eterno, voi suoi angeli, potenti e forti, che fate ciò ch’egli dice, ubbidendo alla voce della sua parola!

21 Benedite l’Eterno, voi tutti gli eserciti suoi, che siete suoi ministri, e fate ciò che gli piace!

22 Benedite l’Eterno, voi tutte le opere sue, in tutti i luoghi della sua signoria! Anima mia, benedici l’Eterno!

1 A Dávidé.

2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.

3 A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

7 Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.

8 Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.

9 Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

11 Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.

12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.

13 A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.

14 Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

15 Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.

17 De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;

18 Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.

20 Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.

21 Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!

22 Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!