1 Canto. Salmo di Davide. Il mio cuore è ben disposto, o Dio, io canterò e salmeggerò, e la mia gloria pure.

2 Destatevi, saltèro e cetra, io voglio risvegliare l’alba.

3 Io ti celebrerò fra i popoli, o Eterno, e a te salmeggerò fra le nazioni.

4 Perché grande al disopra de’ cieli è la tua benignità e la tua fedeltà giunge fino alle nuvole.

5 Innalzati, o Dio, al disopra de’ cieli, risplenda su tutta la terra la tua gloria!

6 Affinché i tuoi diletti sian liberati, salvaci con la tua destra e ci esaudisci.

7 Iddio ha parlato nella sua santità: Io trionferò, spartirò Sichem e misurerò la valle di Succot.

8 Mio è Galaad e mio è Manasse, ed Efraim è la forte difesa del mio capo; Giuda è il mio scettro.

9 Moab è il bacino dove mi lavo; sopra Edom getterò il mio sandalo; sulla Filistia manderò gridi di trionfo.

10 Chi mi condurrà nella città forte? Chi mi menerà fino in Edom?

11 Non sarai tu, o Dio, che ci hai rigettati e non esci più, o Dio, coi nostri eserciti?

12 Dacci aiuto per uscir dalla distretta, poiché vano è il soccorso dell’uomo.

13 Con Dio noi faremo prodezze, ed egli schiaccerà i nostri nemici.

1 Ének. Dávid zsoltára.

2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]