1 Salmo di Davide. Per far ricordare. O Eterno, non mi correggere nella tua ira, e non castigarmi nel tuo cruccio!

2 Poiché le tue saette si sono confitte in me, e la tua mano m’è calata addosso.

3 Non v’è nulla d’intatto nella mia carne a cagion della tua ira; non v’è requie per le mie ossa a cagion del mio peccato.

4 Poiché le mie iniquità sorpassano il mio capo; son come un grave carico, troppo pesante per me.

5 Le mie piaghe son fetide e purulenti per la mia follia.

6 Io son tutto curvo e abbattuto, vo attorno tuttodì vestito a bruno.

7 Poiché i miei fianchi son pieni d’infiammazione, e non v’è nulla d’intatto nella mia carne.

8 Son tutto fiacco e rotto; io ruggisco per il fremito del mio cuore.

9 Signore, ogni mio desiderio è nel tuo cospetto, e i miei sospiri non ti son nascosti.

10 Il mio cuore palpita, la mia forza mi lascia, ed anche la luce de’ miei occhi m’è venuta meno.

11 I miei amici, i miei compagni stan lontani dalla mia piaga, e i miei prossimi si fermano da lungi.

12 Quelli che cercan la mia vita mi tendono reti, e quelli che procurano il mio male proferiscon cose maligne e tutto il giorno meditano frodi.

13 Ma io, come un sordo, non odo: son come un muto che non apre la bocca.

14 Son come un uomo che non ascolta, e nella cui bocca non è replica di sorta.

15 Poiché, in te io spero, o Eterno; tu risponderai, o Signore, Iddio mio!

16 Io ho detto: Non si rallegrino di me; e quando il mio piè vacilla, non s’innalzino superbi contro a me.

17 Perché io sto per cadere, e il mio dolore è del continuo davanti a me.

18 Io confesso la mia iniquità, e sono angosciato per il mio peccato.

19 Ma quelli che senza motivo mi sono nemici sono forti, quelli che m’odiano a torto son moltiplicati.

20 Anche quelli che mi rendon male per bene sono miei avversari, perché seguo il bene.

21 O Eterno, non abbandonarmi; Dio mio, non allontanarti da me;

22 affrettati in mio aiuto, o Signore, mia salvezza!

1 Dávid zsoltára emlékeztetõül.

2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.

6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.

10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!

11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.

12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.

19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.

20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,

21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]