1 Giubilate, o giusti, nell’Eterno; la lode s’addice agli uomini retti.

2 Celebrate l’Eterno con la cetra; salmeggiate a lui col saltèro a dieci corde.

3 Cantategli un cantico nuovo, sonate maestrevolmente con giubilo.

4 Poiché la parola dell’Eterno è diritta e tutta l’opera sua è fatta con fedeltà.

5 Egli ama la giustizia e l’equità; la terra è piena della benignità dell’Eterno.

6 I cieli furon fatti dalla parola dell’Eterno, e tutto il loro esercito dal soffio della sua bocca.

7 Egli adunò le acque del mare come in un mucchio; egli ammassò gli abissi in serbatoi.

8 Tutta la terra tema l’Eterno; lo paventino tutti gli abitanti del mondo.

9 Poich’egli parlò, e la cosa fu; egli comandò e la cosa sorse.

10 L’Eterno dissipa il consiglio delle nazioni, egli annulla i disegni dei popoli.

11 Il consiglio dell’Eterno sussiste in perpetuo, i disegni del suo cuore durano d’età in età.

12 Beata la nazione il cui Dio è l’Eterno; beato il popolo ch’egli ha scelto per sua eredità.

13 L’Eterno guarda dal cielo; egli vede tutti i figliuoli degli uomini:

14 dal luogo ove dimora, osserva tutti gli abitanti della terra;

15 egli, che ha formato il cuore di loro tutti, che considera tutte le opere loro.

16 Il re non è salvato per grandezza d’esercito; il prode non scampa per la sua gran forza.

17 Il cavallo è cosa fallace per salvare; esso non può liberare alcuno col suo grande vigore.

18 Ecco, l’occhio dell’Eterno è su quelli che lo temono, su quelli che sperano nella sua benignità,

19 per liberare l’anima loro dalla morte e per conservarli in vita in tempo di fame.

20 L’anima nostra aspetta l’Eterno; egli è il nostro aiuto e il nostro scudo.

21 In lui, certo, si rallegrerà il cuor nostro, perché abbiam confidato nel nome della sua santità.

22 La tua benignità, o Eterno, sia sopra noi, poiché noi abbiamo sperato in te.

1 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

2 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.

3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.

5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.

6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

7 Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.

8 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó.

9 Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.

11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre.

12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.

13 Az égbõl letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.

14 Székhelyérõl lenéz a föld minden lakosára.

15 Õ alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.

16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hõs sem menekül meg nagy erejével;

17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.

18 Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat,

19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket.

20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.

21 Csak õ benne vigad a mi szívünk, csak az õ szent nevében bízunk!

22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.