1 Celebrate l’Eterno, perch’egli è buono, perché la sua benignità dura in eterno!

2 Così dicano i riscattati dall’Eterno, ch’egli ha riscattati dalla mano dell’avversario

3 e raccolti da tutti i paesi, dal levante e dal ponente, dal settentrione e dal mezzogiorno.

4 Essi andavano errando nel deserto per vie desolate; non trovavano città da abitare.

5 Affamati e assetati, l’anima veniva meno in loro.

6 Allora gridarono all’Eterno nella loro distretta, ed ei li trasse fuori dalle loro angosce.

7 Li condusse per la diritta via perché giungessero a una città da abitare.

8 Celebrino l’Eterno per la sua benignità, e per le sue maraviglie a pro dei figliuoli degli uomini!

9 Poich’egli ha saziato l’anima assetata, ed ha ricolmato di beni l’anima affamata.

10 Altri dimoravano in tenebre e in ombra di morte, prigionieri nell’afflizione e nei ferri,

11 perché s’erano ribellati alle parole di Dio e aveano sprezzato il consiglio dell’Altissimo;

12 ond’egli abbatté il cuor loro con affanno; essi caddero, e non ci fu alcuno che li soccorresse.

13 Allora gridarono all’Eterno nella loro distretta, e li salvò dalle loro angosce;

14 li trasse fuori dalle tenebre e dall’ombra di morte, e ruppe i loro legami.

15 Celebrino l’Eterno per la sua benignità, e per le sue maraviglie a pro dei figliuoli degli uomini!

16 Poich’egli ha rotte le porte di rame, e ha spezzato le sbarre di ferro.

17 Degli stolti erano afflitti per la loro condotta ribelle e per le loro iniquità.

18 L’anima loro abborriva ogni cibo, ed eran giunti fino alle porte della morte.

19 Allora gridarono all’Eterno nella loro distretta, e li salvò dalle loro angosce.

20 Mandò la sua parola e li guarì, e li scampò dalla fossa.

21 Celebrino l’Eterno per la sua benignità, e per le sue maraviglie a pro dei figliuoli degli uomini!

22 Offrano sacrifizi di lode, e raccontino le sue opere con giubilo!

23 Ecco quelli che scendon nel mare su navi, che trafficano sulle grandi acque;

24 essi veggono le opere dell’Eterno e le sue maraviglie nell’abisso.

25 Poich’egli comanda e fa levare il vento di tempesta, che solleva le onde del mare.

26 Salgono al cielo, scendono negli abissi; l’anima loro si strugge per l’angoscia.

27 Traballano e barcollano come un ubriaco, e tutta la loro saviezza vien meno.

28 Ma, gridando essi all’Eterno nella loro distretta, egli li trae fuori dalle loro angosce.

29 Egli muta la tempesta in quiete, e le onde si calmano.

30 Essi si rallegrano perché si sono calmate, ed ei li conduce al porto da loro desiderato.

31 Celebrino l’Eterno per la sua benignità, e per le sue maraviglie a pro dei figliuoli degli uomini!

32 Lo esaltino nell’assemblea del popolo, e lo lodino nel consiglio degli anziani!

33 Egli cambia i fiumi in deserto, e le fonti dell’acqua in luogo arido;

34 la terra fertile in pianura di sale, per la malvagità de’ suoi abitanti.

35 Egli cambia il deserto in uno stagno, e la terra arida in fonti d’acqua.

36 Egli fa quivi abitar gli affamati ed essi fondano una città da abitare.

37 Vi seminano campi e vi piantano vigne, e ne raccolgono frutti abbondanti.

38 Egli li benedice talché moltiplicano grandemente, ed egli non lascia scemare il loro bestiame.

39 Ma poi sono ridotti a pochi, umiliati per l’oppressione, per l’avversità e gli affanni.

40 Egli spande lo sprezzo sui principi, e li fa errare per deserti senza via;

41 ma innalza il povero traendolo dall’afflizione, e fa moltiplicar le famiglie a guisa di gregge.

42 Gli uomini retti lo vedono e si rallegrano, ed ogni iniquità ha la bocca chiusa.

43 Chi è savio osservi queste cose, e consideri la benignità dell’Eterno.

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;

3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.

4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.

7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!

10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.

18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.

21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!

23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,

24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.

25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.

29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.

31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!

32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!

33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.

37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.

40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.

41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.

43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!