1 Io amo l’Eterno perch’egli ha udito la mia voce e le mie supplicazioni.

2 Poiché egli ha inclinato verso me il suo orecchio, io lo invocherò per tutto il corso dei miei giorni.

3 I legami della morte mi aveano circondato, le angosce del soggiorno dei morti m’aveano còlto; io avevo incontrato distretta e cordoglio.

4 Ma io invocai il nome dell’Eterno: Deh, o Eterno, libera l’anima mia!

5 L’Eterno è pietoso e giusto, e il nostro Dio è misericordioso.

6 L’Eterno protegge i semplici; io ero ridotto in misero stato, egli mi ha salvato.

7 Ritorna, anima mia, al tuo riposo, perché l’Eterno t’ha colmata di beni.

8 Poiché tu hai liberata l’anima mia dalla morte, gli occhi miei da lacrime, i miei piedi da caduta.

9 Io camminerò nel cospetto dell’Eterno, sulla terra dei viventi.

10 Io ho creduto, perciò parlerò. Io ero grandemente afflitto.

11 Io dicevo nel mio smarrimento: Ogni uomo è bugiardo.

12 Che renderò io all’Eterno? tutti i suoi benefizi son sopra me.

13 Io prenderò il calice della salvezza e invocherò il nome dell’Eterno.

14 Io compirò i miei voti all’Eterno, e lo farò in presenza di tutto il suo popolo.

15 Cosa di gran momento è agli occhi dell’Eterno la morte de’ suoi diletti.

16 Sì, o Eterno, io son tuo servitore, son tuo servitore, figliuolo della tua servente; tu hai sciolto i miei legami.

17 Io t’offrirò il sacrifizio di lode e invocherò il nome dell’Eterno.

18 Io compirò i miei voti all’Eterno, e lo farò in presenza di tutto il suo popolo,

19 nei cortili della casa dell’Eterno, in mezzo a te, o Gerusalemme. Alleluia.

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!