1 Salmo di Davide. O Eterno io tinvoco; affrettati a rispondermi. Porgi lorecchio alla mia voce quandio grido a te.
2 La mia preghiera stia nel tuo cospetto come lincenso, lelevazione delle mie mani come il sacrifizio della sera.
3 O Eterno, poni una guardia dinanzi alla mia bocca, guarda luscio delle mie labbra.
4 Non inclinare il mio cuore ad alcuna cosa malvagia, per commettere azioni empie con gli operatori diniquità; e fa chio non mangi delle loro delizie.
5 Mi percuota pure il giusto; sarà un favore; mi riprenda pure; sarà come olio sul capo; il mio capo non lo rifiuterà; anzi malgrado la loro malvagità, continuerò a pregare.
6 I loro giudici saran precipitati per il fianco delle rocce, e si darà ascolto alle mie parole, perché sono piacevoli.
7 Come quando si ara e si rompe la terra, le nostre ossa sono sparse allingresso del soggiorno dei morti.
8 Poiché a te son vòlti gli occhi miei, o Eterno, o Signore; in te mi rifugio, non abbandonare lanima mia.
9 Guardami dal laccio che mhanno teso, e dagli agguati degli operatori diniquità.
10 Cadano gli empi nelle loro proprie reti, mentre io passerò oltre.
1 Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!