1 Di Davide. A te, o Eterno, io levo l’anima mia.

2 Dio mio, in te mi confido; fa’ ch’io non sia confuso, che i miei nemici non trionfino di me.

3 Nessuno di quelli che sperano in te sia confuso; sian confusi quelli che si conducono slealmente senza cagione.

4 O Eterno, fammi conoscere le tue vie, insegnami i tuoi sentieri.

5 Guidami nella tua verità ed ammaestrami; poiché tu sei l’Iddio della mia salvezza: io spero in te del continuo.

6 Ricordati, o Eterno, delle tue compassioni e delle tue benignità, perché sono ab eterno.

7 Non ti ricordar de’ peccati della mia giovinezza, né delle mie trasgressioni; secondo la tua benignità icordati di me per amor della tua bontà, o Eterno.

8 L’Eterno è buono e diritto; perciò insegnerà la via ai peccatori.

9 Guiderà i mansueti nella giustizia, insegnerà ai mansueti la sua via.

10 Tutti i sentieri dell’Eterno sono benignità e verità per quelli che osservano il suo patto e le sue testimonianze.

11 Per amor del tuo nome, o Eterno, perdona la mia iniquità, perch’ella è grande.

12 Chi è l’uomo che tema l’Eterno? Ei gl’insegnerà la via che deve scegliere.

13 L’anima sua dimorerà nel benessere, e la sua progenie erederà la terra.

14 Il segreto dell’Eterno è per quelli che lo temono, ed egli fa loro conoscere il suo patto.

15 I miei occhi son del continuo verso l’Eterno, perch’egli è quel che trarrà i miei piedi dalla rete.

16 Volgiti a me, ed abbi pietà di me, perch’io son solo ed afflitto.

17 Le angosce del mio cuore si sono aumentate; traimi fuori dalle mie distrette.

18 Vedi la mia afflizione ed il mio affanno, e perdonami tutti i miei peccati.

19 Vedi i miei nemici, perché son molti, e m’odiano d’un odio violento.

20 Guarda l’anima mia e salvami; fa’ ch’io non sia confuso, perché mi confido in te.

21 L’integrità e la dirittura mi proteggano, perché spero in te.

22 O Dio, libera Israele da tutte le sue tribolazioni.

1 Dávidé.

2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.

4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.

7 Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.

9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.

10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.

12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.

15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.

16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.

19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.

20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.