1 Di Davide. Non ti crucciare a cagion de’ malvagi; non portare invidia a quelli che operano perversamente;

2 perché saran di subito falciati come il fieno, e appassiranno come l’erba verde.

3 Confidati nell’Eterno e fa’ il bene; abita il paese e coltiva la fedeltà.

4 Prendi il tuo diletto nell’Eterno, ed egli ti darà quel che il tuo cuore domanda.

5 Rimetti la tua sorte nell’Eterno; confidati in lui, ed egli opererà

6 Egli farà risplendere la tua giustizia come la luce, e il tuo diritto come il mezzodì.

7 Sta’ in silenzio dinanzi all’Eterno, e aspettalo; non ti crucciare per colui che prospera nella sua via, per l’uomo che riesce ne’ suoi malvagi disegni.

8 Cessa dall’ira e lascia lo sdegno; non crucciarti; ciò non conduce che al mal fare.

9 Poiché i malvagi saranno sterminati; ma quelli che sperano nell’Eterno possederanno la terra.

10 Ancora un poco e l’empio non sarà più; tu osserverai il suo luogo, ed egli non vi sarà più.

11 Ma i mansueti erederanno la terra e godranno abbondanza di pace.

12 L’empio macchina contro il giusto e digrigna i denti contro lui.

13 Il Signore si ride di lui, perché vede che il suo giorno viene.

14 Gli empi han tratto la spada e teso il loro arco per abbattere il misero e il bisognoso, per sgozzare quelli che vanno per la via diritta.

15 La loro spada entrerà loro nel cuore, e gli archi loro saranno rotti.

16 Meglio vale il poco del giusto che l’abbondanza di molti empi.

17 Perché le braccia degli empi saranno rotte; ma l’Eterno sostiene i giusti.

18 L’Eterno conosce i giorni degli uomini integri; e la loro eredità durerà in perpetuo.

19 Essi non saran confusi nel tempo dell’avversità, e saranno saziati nel tempo dalla fame.

20 Ma gli empi periranno; e i nemici dell’Eterno, come grasso d’agnelli, saran consumati e andranno in fumo.

21 L’empio prende a prestito e non rende; ma il giusto è pietoso e dona.

22 Poiché quelli che Dio benedice erederanno la terra, ma quelli ch’ei maledice saranno sterminati.

23 I passi dell’uomo dabbene son diretti dall’Eterno ed egli gradisce le vie di lui.

24 Se cade, non è però atterrato, perché l’Eterno lo sostiene per la mano.

25 Io sono stato giovane e son anche divenuto vecchio, ma non ho visto il giusto abbandonato, né la sua progenie accattare il pane.

26 Egli tutti i giorni è pietoso e presta, e la sua progenie è in benedizione.

27 Ritraiti dal male e fa’ il bene, e dimorerai nel paese in perpetuo.

28 Poiché l’Eterno ama la giustizia e non abbandona i suoi santi; essi son conservati in perpetuo; ma la progenie degli empi sarà sterminata.

29 I giusti erederanno la terra e l’abiteranno in perpetuo.

30 La bocca del giusto proferisce sapienza e la sua lingua pronunzia giustizia.

31 La legge del suo Dio è nel suo cuore; i suoi passi non vacilleranno.

32 L’empio spia il giusto e cerca di farlo morire.

33 L’Eterno non l’abbandonerà nelle sue mani, e non lo condannerà quando verrà in giudicio.

34 Aspetta l’Eterno e osserva la sua via; egli t’innalzerà perché tu eredi la terra; e quando gli empi saranno sterminati, tu lo vedrai.

35 Io ho veduto l’empio potente, e distendersi come albero verde sul suolo natìo;

36 ma è passato via, ed ecco, non è più; io l’ho cercato, ma non s’è più trovato.

37 Osserva l’uomo integro e considera l’uomo retto; perché v’è una posterità per l’uomo di pace.

38 Mentre i trasgressori saranno tutti quanti distrutti; la posterità degli empi sarà sterminata.

39 Ma la salvezza dei giusti procede dall’Eterno; egli è la loro fortezza nel tempo della distretta.

40 L’Eterno li aiuta e li libera: li libera dagli empi e li salva, perché si sono rifugiati in lui.

1 Dávidé.

2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.

4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

7 Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.

8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

10 Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

13 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;

15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.

17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

22 Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.

23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.

26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.

27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

34 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.

38 De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.

40 Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.