1 Beati quelli che sono integri nelle loro vie, che camminano secondo la legge dell’Eterno.

2 Beati quelli che osservano le sue testimonianze, che lo cercano con tutto il cuore,

3 ed anche non operano iniquità, ma camminano nelle sue vie.

4 Tu hai ordinato i tuoi precetti perché siano osservati con cura.

5 Oh siano le mie vie dirette all’osservanza dei tuoi statuti!

6 Allora non sarò svergognato quando considererò tutti i tuoi comandamenti.

7 Io ti celebrerò con dirittura di cuore, quando avrò imparato i tuoi giusti decreti.

8 Io osserverò i tuoi statuti, non abbandonarmi del tutto.

9 Come renderà il giovane la sua via pura? Col badare ad essa secondo la tua parola.

10 Io ti ho cercato con tutto il mio cuore; non lasciarmi deviare dai tuoi comandamenti.

11 Io ho riposto la tua parola nel mio cuore per non peccare contro di te.

12 Tu sei benedetto, o Eterno; insegnami i tuoi statuti.

13 Ho raccontato con le mie labbra tutti i giudizi della tua bocca.

14 Io gioisco nella via delle tue testimonianze, come se possedessi tutte le ricchezze.

15 Io mediterò sui tuoi precetti e considerò i tuoi sentieri.

16 Io mi diletterò nei tuoi statuti, non dimenticherò la tua parola.

17 Fa’ del bene al tuo servitore perché io viva ed osservi la tua parola.

18 Apri gli occhi miei ond’io contempli le maraviglie della tua legge.

19 Io sono un forestiero sulla terra; non mi nascondere i tuoi comandamenti.

20 L’anima mia si strugge dalla brama che ha dei tuoi giudizi in ogni tempo.

21 Tu sgridi i superbi, i maledetti, che deviano dai tuoi comandamenti.

22 Togli di sopra a me il vituperio e lo sprezzo, perché io ho osservato le tue testimonianze.

23 Anche quando i principi siedono e parlano contro di me, il tuo servitore medita i tuoi statuti.

24 Sì, le tue testimonianze sono il mio diletto e i miei consiglieri.

25 L’anima mia è attaccata alla polvere; vivificami secondo la tua parola.

26 Io ti ho narrato le mie vie, e tu m’hai risposto; insegnami i tuoi statuti.

27 Fammi intendere la via dei tuoi precetti, ed io mediterò le tue maraviglie.

28 L’anima mia, dal dolore, si strugge in lacrime; rialzami secondo la tua parola.

29 Tieni lontana da me la via della menzogna, e, nella tua grazia, fammi intender la tua legge.

30 Io ho scelto la via della fedeltà, mi son posto i tuoi giudizi dinanzi agli occhi.

31 Io mi tengo attaccato alle tue testimonianze; o Eterno, non lasciare che io sia confuso.

32 Io correrò per la via dei tuoi comandamenti, quando m’avrai allargato il cuore.

33 Insegnami, o Eterno, la via dei tuoi statuti ed io la seguirò fino alla fine.

34 Dammi intelletto e osserverò la tua legge; la praticherò con tutto il cuore.

35 Conducimi per il sentiero dei tuoi comandamenti, poiché io mi diletto in esso.

36 Inclina il mio cuore alle tue testimonianze e non alla cupidigia.

37 Distogli gli occhi miei dal contemplare la vanità, e vivificami nelle tue vie.

38 Mantieni al tuo servitore la tua parola, che inculca il tuo timore.

39 Rimuovi da me il vituperio ch’io temo, perché i tuoi giudizi son buoni.

40 Ecco, io bramo i tuoi precetti, vivificami nella tua giustizia.

41 Vengano su me le tue benignità, o Eterno, e la tua salvezza, secondo la tua parola.

42 E avrò di che rispondere a chi mi fa vituperio, perché confido nella tua parola.

43 Non mi toglier del tutto dalla bocca la parola della verità, perché spero nei tuoi giudizi.

44 Ed io osserverò la tua legge del continuo, in sempiterno.

45 E camminerò con libertà, perché ho cercato i tuoi precetti.

46 Parlerò delle tue testimonianze davanti ai re e non sarò svergognato.

47 E mi diletterò nei tuoi comandamenti, i quali io amo.

48 Alzerò le mie mani verso i tuoi comandamenti che amo, e mediterò i tuoi statuti.

49 Ricordati della parola detta al tuo servitore; su di essa m’hai fatto sperare.

50 Questo è il mio conforto nella mia afflizione; che la tua parola mi vivifica.

51 I superbi mi cuopron di scherno, ma io non devìo dalla tua legge.

52 Io mi ricordo de’ tuoi giudizi antichi, o Eterno, e mi consolo.

53 Un’ira ardente mi prende a motivo degli empi, che abbandonano la tua legge.

54 I tuoi statuti sono i miei cantici, nella casa del mio pellegrinaggio.

55 Io mi ricordo la notte del tuo nome, o Eterno, e osservo la tua legge.

56 Questo bene mi è toccato, di osservare i tuoi precetti.

57 L’Eterno è la mia parte; ho promesso d’osservare le tue parole.

58 Io ho cercato il tuo favore con tutto il cuore: abbi pietà di me, secondo la tua parola.

59 Io ho riflettuto alle mie vie e ho rivolto i miei passi verso le tue testimonianze.

60 Mi sono affrettato, e non ho indugiato ad osservare i tuoi comandamenti.

61 I lacci degli empi m’hanno avviluppato, ma io non ho dimenticato la tua legge.

62 A mezzanotte io mi levo per celebrarti a motivo dei tuoi giusti giudizi.

63 Io sono il compagno di tutti quelli che ti temono e di quelli che osservano i tuoi precetti.

64 O Eterno, la terra è piena della tua benignità; insegnami i tuoi statuti.

65 Tu hai fatto del bene al tuo servitore, o Eterno, secondo la tua parola.

66 Dammi buon senno e intelligenza, perché ho creduto nei tuoi comandamenti.

67 Prima che io fossi afflitto, andavo errando; ma ora osservo la tua parola.

68 Tu sei buono e fai del bene; insegnami i tuoi statuti.

69 I superbi hanno ordito menzogne contro a me, ma io osservo i tuoi precetti con tutto il cuore.

70 Il loro cuore è denso come grasso, ma io mi diletto nella tua legge.

71 E’ stato un bene per me l’essere afflitto, ond’io imparassi i tuoi statuti.

72 La legge della tua bocca mi val meglio di migliaia di monete d’oro e d’argento.

73 Le tue mani m’hanno fatto e formato; dammi intelletto e imparerò i tuoi comandamenti.

74 Quelli che ti temono mi vedranno e si rallegreranno, perché ho sperato nella tua parola.

75 Io so, o Eterno, che i tuoi giudizi son giusti, e che nella tua fedeltà m’hai afflitto.

76 Deh, sia la tua benignità il mio conforto, secondo la tua parola detta al tuo servitore.

77 Vengan su me le tue compassioni, ond’io viva; perché la tua legge è il mio diletto.

78 Sian contusi i superbi, perché, mentendo, pervertono la mia causa; ma io medito i tuoi precetti.

79 Rivolgansi a me quelli che ti temono e quelli che conoscono le tue testimonianze.

80 Sia il mio cuore integro nei tuoi statuti ond’io non sia confuso.

81 L’anima mia vien meno bramando la tua salvezza; io spero nella tua parola.

82 Gli occhi miei vengon meno bramando la tua parola, mentre dico: Quando mi consolerai?

83 Poiché io son divenuto come un otre al fumo; ma non dimentico i tuoi statuti.

84 Quanti sono i giorni del tuo servitore? Quando farai giustizia di quelli che mi perseguitano?

85 I superbi mi hanno scavato delle fosse; essi, che non agiscono secondo la tua legge.

86 Tutti i tuoi comandamenti sono fedeltà; costoro mi perseguitano a torto; soccorrimi!

87 Mi hanno fatto quasi sparire dalla terra; ma io non ho abbandonato i tuoi precetti.

88 Vivificami secondo la tua benignità, ed io osserverò la testimonianza della tua bocca.

89 In perpetuo, o Eterno, la tua parola è stabile nei cieli.

90 La tua fedeltà dura d’età in età; tu hai fondato la terra ed essa sussiste.

91 Tutto sussiste anche oggi secondo i tuoi ordini, perché ogni cosa è al tuo servigio.

92 Se la tua legge non fosse stata il mio diletto, sarei già perito nella mia afflizione.

93 Io non dimenticherò mai i tuoi precetti, perché per essi tu mi hai vivificato.

94 Io son tuo, salvami, perché ho cercato i tuoi precetti.

95 Gli empi m’hanno aspettato per farmi perire, ma io considero le tue testimonianze.

96 Io ho veduto che ogni cosa perfetta ha un limite, ma il tuo comandamento ha una estensione infinita.

97 Oh, quanto amo la tua legge! è la mia meditazione di tutto il giorno.

98 I tuoi comandamenti mi rendon più savio dei miei nemici; perché sono sempre meco.

99 Io ho più intelletto di tutti i miei maestri, perché le tue testimonianze son la mia meditazione.

100 Io ho più intelligenza de’ vecchi, perché ho osservato i tuoi precetti.

101 Io ho trattenuto i miei piedi da ogni sentiero malvagio, per osservare la tua parola.

102 Io non mi sono distolto dai tuoi giudizi, perché tu m’hai ammaestrato.

103 Oh come son dolci le tue parole al mio palato! Son più dolci del miele alla mia bocca.

104 Mediante i tuoi precetti io divento intelligente; perciò odio ogni sentiero di falsità.

105 La tua parola è una lampada al mio piè ed una luce sul mio sentiero.

106 Io ho giurato, e lo manterrò, d’osservare i tuoi giusti giudizi.

107 Io sono sommamente afflitto; o Eterno, vivificami secondo la tua parola.

108 Deh, o Eterno, gradisci le offerte volontarie della mia bocca, e insegnami i tuoi giudizi.

109 La vita mia è del continuo in pericolo ma io non dimentico la tua legge.

110 Gli empi mi hanno teso dei lacci, ma io non mi sono sviato dai tuoi precetti.

111 Le tue testimonianze son la mia eredità in perpetuo, perché son la letizia del mio cuore.

112 Io ho inclinato il mio cuore a praticare i tuoi statuti, in perpetuo, sino alla fine.

113 Io odio gli uomini dal cuor doppio, ma amo la tua legge.

114 Tu sei il mio rifugio ed il mio scudo; io spero nella tua parola.

115 Dipartitevi da me, o malvagi, ed io osserverò i comandamenti del mio Dio.

116 Sostienmi secondo la tua parola, ond’io viva, e non rendermi confuso nella mia speranza.

117 Sii il mio sostegno, e sarò salvo, e terrò del continuo i tuoi statuti dinanzi agli occhi.

118 Tu disprezzi tutti quelli che deviano dai tuoi statuti, perché la loro frode è falsità.

119 Tu togli via come schiuma tutti gli empi dalla terra; perciò amo le tue testimonianze.

120 La mia carne rabbrividisce per lo spavento di te, e io temo i tuoi giudizi.

121 Io ho fatto ciò che è diritto e giusto; non abbandonarmi ai miei oppressori.

122 Da’ sicurtà per il bene del tuo servitore, e non lasciare che i superbi m’opprimano.

123 Gli occhi miei vengon meno, bramando la tua salvezza e la parola della tua giustizia.

124 Opera verso il tuo servitore secondo la tua benignità, e insegnami i tuoi statuti.

125 Io sono tuo servitore; dammi intelletto, perché possa conoscere le tue testimonianze.

126 E’ tempo che l’Eterno operi; essi hanno annullato la tua legge.

127 Perciò io amo i tuoi comandamenti più dell’oro, più dell’oro finissimo.

128 Perciò ritengo diritti tutti i tuoi precetti, e odio ogni sentiero di menzogna.

129 Le tue testimonianze sono maravigliose; perciò l’anima mia le osserva.

130 La dichiarazione delle tue parole illumina; dà intelletto ai semplici.

131 Io ho aperto la bocca e ho sospirato perché ho bramato i tuoi comandamenti.

132 Volgiti a me ed abbi pietà di me, com’è giusto che tu faccia a chi ama il tuo nome.

133 Rafferma i miei passi nella tua parola, e non lasciare che alcuna iniquità mi domini.

134 Liberami dall’oppressione degli uomini, ed io osserverò i tuoi precetti.

135 Fa’ risplendere il tuo volto sul tuo servitore, e insegnami i tuoi statuti.

136 Rivi di lacrime mi scendon giù dagli occhi, perché la tua legge non è osservata.

137 Tu sei giusto, o Eterno, e diritti sono i tuoi giudizi.

138 Tu hai prescritto le tue testimonianze con giustizia e con grande fedeltà.

139 Il mio zelo mi consuma perché i miei nemici han dimenticato le tue parole.

140 La tua parola è pura d’ogni scoria; perciò il tuo servitore l’ama.

141 Io son piccolo e sprezzato, ma non dimentico i tuoi precetti.

142 La tua giustizia è una giustizia eterna, e la tua legge è verità.

143 Distretta e tribolazione m’hanno còlto, ma i tuoi comandamenti sono il mio diletto.

144 Le tue testimonianze sono giuste in eterno; dammi intelletto ed io vivrò.

145 Io grido con tutto il cuore; rispondimi, o Eterno! Io osserverò i tuoi statuti.

146 Io t’invoco; salvami, e osserverò le tue testimonianze.

147 Io prevengo l’alba e grido; io spero nella tua parola.

148 Gli occhi miei prevengono lo vigilie della notte, per meditare la tua parola.

149 Ascolta la mia voce secondo la tua benignità; o Eterno, vivificami secondo la tua giustizia.

150 Si accostano a me quelli che van dietro alla scelleratezza; essi son lontani dalla tua legge.

151 Tu sei vicino, o Eterno, e tutti i tuoi comandamenti son verità.

152 Da lungo tempo so dalle tue testimonianze che tu le hai stabilite in eterno.

153 Considera la mia afflizione, e liberami; perché non ho dimenticato la tua legge.

154 Difendi tu la mia causa e riscattami; vivificami secondo la tua parola.

155 La salvezza è lungi dagli empi, perché non cercano i tuoi statuti.

156 Le tue compassioni son grandi, o Eterno; vivificami secondo i tuoi giudizi.

157 I miei persecutori e i miei avversari son molti, ma io non devìo dalle tue testimonianze.

158 Io ho veduto gli sleali e ne ho provato orrore; perché non osservano la tua parola.

159 Vedi come amo i tuoi precetti! O Eterno, vivificami secondo la tua benignità.

160 La somma della tua parola è verità; e tutti i giudizi della tua giustizia durano in eterno.

161 I principi m’hanno perseguitato senza ragione, ma il mio cuore ha timore delle tue parole.

162 Io mi rallegro della tua parola, come uno che trova grandi spoglie.

163 Io odio e abomino la menzogna, ma amo la tua legge.

164 Io ti lodo sette volte al giorno per i giudizi della tua giustizia.

165 Gran pace hanno quelli che amano la tua legge, e non c’è nulla che possa farli cadere.

166 Io ho sperato nella tua salvezza, o Eterno, e ho messo in pratica i tuoi comandamenti.

167 L’anima mia ha osservato le tue testimonianze, ed io le amo grandemente.

168 Io ho osservato i tuoi precetti e le tue testimonianze, perché tutte le mie vie ti stanno dinanzi.

169 Giunga il mio grido dinanzi a te, o Eterno; dammi intelletto secondo la tua parola.

170 Giunga la mia supplicazione in tua presenza; liberami secondo la tua parola.

171 Le mie labbra esprimeranno la tua lode, perché tu m’insegni i tuoi statuti.

172 La mia lingua celebrerà la tua parola, perché tutti i tuoi comandamenti sono giustizia.

173 La tua mano mi aiuti, perché ho scelto i tuoi precetti.

174 Io bramo la tua salvezza, o Eterno, e la tua legge è il mio diletto.

175 L’anima mia viva, ed essa ti loderà; e mi soccorrano i tuoi giudizi.

176 Io vo errando come pecora smarrita; cerca il tuo servitore, perché io non dimentico i tuoi comandamenti.

1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.

3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.

5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.

96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.

114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.

119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.

129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.

130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.

131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.

133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!

135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.

142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.

153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!

154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.

156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.

158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.

162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.

169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.

173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!