1 Felele erre Jób, és monda:

2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.

15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.

16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.

21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.

24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.

25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

1 Job prit la parole et dit:

2 On dirait, en vérité, que le genre humain c'est vous, Et qu'avec vous doit mourir la sagesse.

3 J'ai tout aussi bien que vous de l'intelligence, moi, Je ne vous suis point inférieur; Et qui ne sait les choses que vous dites?

4 Je suis pour mes amis un objet de raillerie, Quand j'implore le secours de Dieu; Le juste, l'innocent, un objet de raillerie!

5 Au malheur le mépris! c'est la devise des heureux; A celui dont le pied chancelle est réservé le mépris.

6 Il y a paix sous la tente des pillards, Sécurité pour ceux qui offensent Dieu, Pour quiconque se fait un dieu de sa force.

7 Interroge les bêtes, elles t'instruiront, Les oiseaux du ciel, ils te l'apprendront;

8 Parle à la terre, elle t'instruira; Et les poissons de la mer te le raconteront.

9 Qui ne reconnaît chez eux la preuve Que la main de l'Eternel a fait toutes choses?

10 Il tient dans sa main l'âme de tout ce qui vit, Le souffle de toute chair d'homme.

11 L'oreille ne discerne-t-elle pas les paroles, Comme le palais savoure les aliments?

12 Dans les vieillards se trouve la sagesse, Et dans une longue vie l'intelligence.

13 En Dieu résident la sagesse et la puissance. Le conseil et l'intelligence lui appartiennent.

14 Ce qu'il renverse ne sera point rebâti, Celui qu'il enferme ne sera point délivré.

15 Il retient les eaux et tout se dessèche; Il les lâche, et la terre en est dévastée.

16 Il possède la force et la prudence; Il maîtrise celui qui s'égare ou fait égarer les autres.

17 Il emmène captifs les conseillers; Il trouble la raison des juges.

18 Il délie la ceinture des rois, Il met une corde autour de leurs reins.

19 Il emmène captifs les sacrificateurs; Il fait tomber les puissants.

20 Il ôte la parole à ceux qui ont de l'assurance; Il prive de jugement les vieillards.

21 Il verse le mépris sur les grands; Il relâche la ceinture des forts.

22 Il met à découvert ce qui est caché dans les ténèbres, Il produit à la lumière l'ombre de la mort.

23 Il donne de l'accroissement aux nations, et il les anéantit; Il les étend au loin, et il les ramène dans leurs limites.

24 Il enlève l'intelligence aux chefs des peuples, Il les fait errer dans les déserts sans chemin;

25 Ils tâtonnent dans les ténèbres, et ne voient pas clair; Il les fait errer comme des gens ivres.