1 Tovább is felele Elihu, és monda:

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

8 Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

9 A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12 Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.

1 Elihu reprit et dit:

2 Imagines-tu avoir raison, Penses-tu te justifier devant Dieu,

3 Quand tu dis: Que me sert-il, Que me revient-il de ne pas pécher?

4 C'est à toi que je vais répondre, Et à tes amis en même temps.

5 Considère les cieux, et regarde! Vois les nuées, comme elles sont au-dessus de toi!

6 Si tu pèches, quel tort lui causes-tu? Et quand tes péchés se multiplient, que lui fais-tu?

7 Si tu es juste, que lui donnes-tu? Que reçoit-il de ta main?

8 Ta méchanceté ne peut nuire qu'à ton semblable, Ta justice n'est utile qu'au fils de l'homme.

9 On crie contre la multitude des oppresseurs, On se plaint de la violence d'un grand nombre;

10 Mais nul ne dit: Où est Dieu, mon créateur, Qui inspire des chants d'allégresse pendant la nuit,

11 Qui nous instruit plus que les bêtes de la terre, Et nous donne l'intelligence plus qu'aux oiseaux du ciel?

12 On a beau crier alors, Dieu ne répond pas, A cause de l'orgueil des méchants.

13 C'est en vain que l'on crie, Dieu n'écoute pas, Le Tout-Puissant n'y a point égard.

14 Bien que tu dises que tu ne le vois pas, Ta cause est devant lui: attends-le!

15 Mais, parce que sa colère ne sévit point encore, Ce n'est pas à dire qu'il ait peu souci du crime.

16 Ainsi Job ouvre vainement la bouche, Il multiplie les paroles sans intelligence.