1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
7 És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
8 Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
16 Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.
17 Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
18 Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!
19 Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
22 Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
1 Bildad de Schuach prit la parole et dit:
2 Jusqu'à quand veux-tu discourir de la sorte, Et les paroles de ta bouche seront-elles un vent impétueux?
3 Dieu renverserait-il le droit? Le Tout-Puissant renverserait-il la justice?
4 Si tes fils ont péché contre lui, Il les a livrés à leur péché.
5 Mais toi, si tu as recours à Dieu, Si tu implores le Tout-Puissant;
6 Si tu es juste et droit, Certainement alors il veillera sur toi, Et rendra le bonheur à ton innocente demeure;
7 Ton ancienne prospérité semblera peu de chose, Celle qui t'est réservée sera bien plus grande.
8 Interroge ceux des générations passées, Sois attentif à l'expérience de leurs pères.
9 Car nous sommes d'hier, et nous ne savons rien, Nos jours sur la terre ne sont qu'une ombre.
10 Ils t'instruiront, ils te parleront, Ils tireront de leur coeur ces sentences:
11 Le jonc croît-il sans marais? Le roseau croît-il sans humidité?
12 Encore vert et sans qu'on le coupe, Il sèche plus vite que toutes les herbes.
13 Ainsi arrive-t-il à tous ceux qui oublient Dieu, Et l'espérance de l'impie périra.
14 Son assurance est brisée, Son soutien est une toile d'araignée.
15 Il s'appuie sur sa maison, et elle n'est pas ferme; Il s'y cramponne, et elle ne résiste pas.
16 Dans toute sa vigueur, en plein soleil, Il étend ses rameaux sur son jardin,
17 Il entrelace ses racines parmi les pierres, Il pénètre jusque dans les murailles;
18 L'arrache-t-on du lieu qu'il occupe, Ce lieu le renie: Je ne t'ai point connu!
19 Telles sont les délices que ses voies lui procurent. Puis sur le même sol d'autres s'élèvent après lui.
20 Non, Dieu ne rejette point l'homme intègre, Et il ne protège point les méchants.
21 Il remplira ta bouche de cris de joie, Et tes lèvres de chants d'allégresse.
22 Tes ennemis seront couverts de honte; La tente des méchants disparaîtra.