1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:

2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?

6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

9 Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?

10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11 És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.

15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?

23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24 Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25 Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?

26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28 Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29 Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30 [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?

31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32 A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34 Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?

35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37 Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;

38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39

40

41

1 L'Eternel répondit à Job du milieu de la tempête et dit:

2 Qui est celui qui obscurcit mes desseins Par des discours sans intelligence?

3 Ceins tes reins comme un vaillant homme; Je t'interrogerai, et tu m'instruiras.

4 Où étais-tu quand je fondais la terre? Dis-le, si tu as de l'intelligence.

5 Qui en a fixé les dimensions, le sais-tu? Ou qui a étendu sur elle le cordeau?

6 Sur quoi ses bases sont-elles appuyées? Ou qui en a posé la pierre angulaire,

7 Alors que les étoiles du matin éclataient en chants d'allégresse, Et que tous les fils de Dieu poussaient des cris de joie?

8 Qui a fermé la mer avec des portes, Quand elle s'élança du sein maternel;

9 Quand je fis de la nuée son vêtement, Et de l'obscurité ses langes;

10 Quand je lui imposai ma loi, Et que je lui mis des barrières et des portes;

11 Quand je dis: Tu viendras jusqu'ici, tu n'iras pas au delà; Ici s'arrêtera l'orgueil de tes flots?

12 Depuis que tu existes, as-tu commandé au matin? As-tu montré sa place à l'aurore,

13 Pour qu'elle saisisse les extrémités de la terre, Et que les méchants en soient secoués;

14 Pour que la terre se transforme comme l'argile qui reçoit une empreinte, Et qu'elle soit parée comme d'un vêtement;

15 Pour que les méchants soient privés de leur lumière, Et que le bras qui se lève soit brisé?

16 As-tu pénétré jusqu'aux sources de la mer? T'es-tu promené dans les profondeurs de l'abîme?

17 Les portes de la mort t'ont-elles été ouvertes? As-tu vu les portes de l'ombre de la mort?

18 As-tu embrassé du regard l'étendue de la terre? Parle, si tu sais toutes ces choses.

19 Où est le chemin qui conduit au séjour de la lumière? Et les ténèbres, où ont-elles leur demeure?

20 Peux-tu les saisir à leur limite, Et connaître les sentiers de leur habitation?

21 Tu le sais, car alors tu étais né, Et le nombre de tes jours est grand!

22 Es-tu parvenu jusqu'aux amas de neige? As-tu vu les dépôts de grêle,

23 Que je tiens en réserve pour les temps de détresse, Pour les jours de guerre et de bataille?

24 Par quel chemin la lumière se divise-t-elle, Et le vent d'orient se répand-il sur la terre?

25 Qui a ouvert un passage à la pluie, Et tracé la route de l'éclair et du tonnerre,

26 Pour que la pluie tombe sur une terre sans habitants, Sur un désert où il n'y a point d'hommes;

27 Pour qu'elle abreuve les lieux solitaires et arides, Et qu'elle fasse germer et sortir l'herbe?

28 La pluie a-t-elle un père? Qui fait naître les gouttes de la rosée?

29 Du sein de qui sort la glace, Et qui enfante le frimas du ciel,

30 Pour que les eaux se cachent comme une pierre, Et que la surface de l'abîme soit enchaînée?

31 Noues-tu les liens des Pléiades, Ou détaches-tu les cordages de l'Orion?

32 Fais-tu paraître en leur temps les signes du zodiaque, Et conduis-tu la Grande Ourse avec ses petits?

33 Connais-tu les lois du ciel? Règles-tu son pouvoir sur la terre?

34 Elèves-tu la voix jusqu'aux nuées, Pour appeler à toi des torrents d'eaux?

35 Lances-tu les éclairs? Partent-ils? Te disent-ils: Nous voici?

36 Qui a mis la sagesse dans le coeur, Ou qui a donné l'intelligence à l'esprit?

37 Qui peut avec sagesse compter les nuages, Et verser les outres des cieux,

38 Pour que la poussière se mette à ruisseler, Et que les mottes de terre se collent ensemble?

39 Chasses-tu la proie pour la lionne, Et apaises-tu la faim des lionceaux,

40 Quand ils sont couchés dans leur tanière, Quand ils sont en embuscade dans leur repaire?

41 Qui prépare au corbeau sa pâture, Quand ses petits crient vers Dieu, Quand ils sont errants et affamés?