1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.
12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.
27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
1 Maintenant donc, Job, écoute mes discours, Prête l'oreille à toutes mes paroles!
2 Voici, j'ouvre la bouche, Ma langue se remue dans mon palais.
3 C'est avec droiture de coeur que je vais parler, C'est la vérité pure qu'exprimeront mes lèvres:
4 L'esprit de Dieu m'a créé, Et le souffle du Tout-Puissant m'anime.
5 Si tu le peux, réponds-moi, Défends ta cause, tiens-toi prêt!
6 Devant Dieu je suis ton semblable, J'ai été comme toi formé de la boue;
7 Ainsi mes terreurs ne te troubleront pas, Et mon poids ne saurait t'accabler.
8 Mais tu as dit à mes oreilles, Et j'ai entendu le son de tes paroles:
9 Je suis pur, je suis sans péché, Je suis net, il n'y a point en moi d'iniquité.
10 Et Dieu trouve contre moi des motifs de haine, Il me traite comme son ennemi;
11 Il met mes pieds dans les ceps, Il surveille tous mes mouvements.
12 Je te répondrai qu'en cela tu n'as pas raison, Car Dieu est plus grand que l'homme.
13 Veux-tu donc disputer avec lui, Parce qu'il ne rend aucun compte de ses actes?
14 Dieu parle cependant, tantôt d'une manière, Tantôt d'une autre, et l'on n'y prend point garde.
15 Il parle par des songes, par des visions nocturnes, Quand les hommes sont livrés à un profond sommeil, Quand ils sont endormis sur leur couche.
16 Alors il leur donne des avertissements Et met le sceau à ses instructions,
17 Afin de détourner l'homme du mal Et de le préserver de l'orgueil,
18 Afin de garantir son âme de la fosse Et sa vie des coups du glaive.
19 Par la douleur aussi l'homme est repris sur sa couche, Quand une lutte continue vient agiter ses os.
20 Alors il prend en dégoût le pain, Même les aliments les plus exquis;
21 Sa chair se consume et disparaît, Ses os qu'on ne voyait pas sont mis à nu;
22 Son âme s'approche de la fosse, Et sa vie des messagers de la mort.
23 Mais s'il se trouve pour lui un ange intercesseur, Un d'entre les mille Qui annoncent à l'homme la voie qu'il doit suivre,
24 Dieu a compassion de lui et dit à l'ange: Délivre-le, afin qu'il ne descende pas dans la fosse; J'ai trouvé une rançon!
25 Et sa chair a plus de fraîcheur qu'au premier âge, Il revient aux jours de sa jeunesse.
26 Il adresse à Dieu sa prière; et Dieu lui est propice, Lui laisse voir sa face avec joie, Et lui rend son innocence.
27 Il chante devant les hommes et dit: J'ai péché, j'ai violé la justice, Et je n'ai pas été puni comme je le méritais;
28 Dieu a délivré mon âme pour qu'elle n'entrât pas dans la fosse, Et ma vie s'épanouit à la lumière!
29 Voilà tout ce que Dieu fait, Deux fois, trois fois, avec l'homme,
30 Pour ramener son âme de la fosse, Pour l'éclairer de la lumière des vivants.
31 Sois attentif, Job, écoute-moi! Tais-toi, et je parlerai!
32 Si tu as quelque chose à dire, réponds-moi! Parle, car je voudrais te donner raison.
33 Si tu n'as rien à dire, écoute-moi! Tais-toi, et je t'enseignerai la sagesse.