1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1 Eliphaz de Théman prit la parole et dit:

2 Un homme peut-il être utile à Dieu? Non; le sage n'est utile qu'à lui-même.

3 Si tu es juste, est-ce à l'avantage du Tout-Puissant? Si tu es intègre dans tes voies, qu'y gagne-t-il?

4 Est-ce par crainte de toi qu'il te châtie, Qu'il entre en jugement avec toi?

5 Ta méchanceté n'est-elle pas grande? Tes iniquités ne sont-elles pas infinies?

6 Tu enlevais sans motif des gages à tes frères, Tu privais de leurs vêtements ceux qui étaient nus;

7 Tu ne donnais point d'eau à l'homme altéré, Tu refusais du pain à l'homme affamé.

8 Le pays était au plus fort, Et le puissant s'y établissait.

9 Tu renvoyais les veuves à vide; Les bras des orphelins étaient brisés.

10 C'est pour cela que tu es entouré de pièges, Et que la terreur t'a saisi tout à coup.

11 Ne vois-tu donc pas ces ténèbres, Ces eaux débordées qui t'envahissent?

12 Dieu n'est-il pas en haut dans les cieux? Regarde le sommet des étoiles, comme il est élevé!

13 Et tu dis: Qu'est-ce que Dieu sait? Peut-il juger à travers l'obscurité?

14 Les nuées l'enveloppent, et il ne voit rien; Il ne parcourt que la voûte des cieux.

15 Eh quoi! tu voudrais prendre l'ancienne route Qu'ont suivie les hommes d'iniquité?

16 Ils ont été emportés avant le temps, Ils ont eu la durée d'un torrent qui s'écoule.

17 Ils disaient à Dieu: Retire-toi de nous; Que peut faire pour nous le Tout-Puissant?

18 Dieu cependant avait rempli de biens leurs maisons. -Loin de moi le conseil des méchants!

19 Les justes, témoins de leur chute, se réjouiront, Et l'innocent se moquera d'eux:

20 Voilà nos adversaires anéantis! Voilà leurs richesses dévorées par le feu!

21 Attache-toi donc à Dieu, et tu auras la paix; Tu jouiras ainsi du bonheur.

22 Reçois de sa bouche l'instruction, Et mets dans ton coeur ses paroles.

23 Tu seras rétabli, si tu reviens au Tout-Puissant, Si tu éloignes l'iniquité de ta tente.

24 Jette l'or dans la poussière, L'or d'Ophir parmi les cailloux des torrents;

25 Et le Tout-Puissant sera ton or, Ton argent, ta richesse.

26 Alors tu feras du Tout-Puissant tes délices, Tu élèveras vers Dieu ta face;

27 Tu le prieras, et il t'exaucera, Et tu accompliras tes voeux.

28 A tes résolutions répondra le succès; Sur tes sentiers brillera la lumière.

29 Vienne l'humiliation, tu prieras pour ton relèvement: Dieu secourt celui dont le regard est abattu.

30 Il délivrera même le coupable, Qui devra son salut à la pureté de tes mains.