1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.

3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.

5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.

6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!

7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.

11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;

16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.

17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.

21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.

26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

1 Crie maintenant! Qui te répondra? Auquel des saints t'adresseras-tu?

2 L'insensé périt dans sa colère, Le fou meurt dans ses emportements.

3 J'ai vu l'insensé prendre racine; Puis soudain j'ai maudit sa demeure.

4 Plus de prospérité pour ses fils; Ils sont foulés à la porte, et personne qui les délivre!

5 Sa moisson est dévorée par des affamés, Qui viennent l'enlever jusque dans les épines, Et ses biens sont engloutis par des hommes altérés.

6 Le malheur ne sort pas de la poussière, Et la souffrance ne germe pas du sol;

7 L'homme naît pour souffrir, Comme l'étincelle pour voler.

8 Pour moi, j'aurais recours à Dieu, Et c'est à Dieu que j'exposerais ma cause.

9 Il fait des choses grandes et insondables, Des merveilles sans nombre;

10 Il répand la pluie sur la terre, Et envoie l'eau sur les campagnes;

11 Il relève les humbles, Et délivre les affligés;

12 Il anéantit les projets des hommes rusés, Et leurs mains ne peuvent les accomplir;

13 Il prend les sages dans leur propre ruse, Et les desseins des hommes artificieux sont renversés:

14 Ils rencontrent les ténèbres au milieu du jour, Ils tâtonnent en plein midi comme dans la nuit.

15 Ainsi Dieu protège le faible contre leurs menaces, Et le sauve de la main des puissants;

16 Et l'espérance soutient le malheureux, Mais l'iniquité ferme la bouche.

17 Heureux l'homme que Dieu châtie! Ne méprise pas la correction du Tout-Puissant.

18 Il fait la plaie, et il la bande; Il blesse, et sa main guérit.

19 Six fois il te délivrera de l'angoisse, Et sept fois le mal ne t'atteindra pas.

20 Il te sauvera de la mort pendant la famine, Et des coups du glaive pendant la guerre.

21 Tu seras à l'abri du fléau de la langue, Tu seras sans crainte quand viendra la dévastation.

22 Tu te riras de la dévastation comme de la famine, Et tu n'auras pas à redouter les bêtes de la terre;

23 Car tu feras alliance avec les pierres des champs, Et les bêtes de la terre seront en paix avec toi.

24 Tu jouiras du bonheur sous ta tente, Tu retrouveras tes troupeaux au complet,

25 Tu verras ta postérité s'accroître, Et tes rejetons se multiplier comme l'herbe des champs.

26 Tu entreras au sépulcre dans la vieillesse, Comme on emporte une gerbe en son temps.

27 Voilà ce que nous avons reconnu, voilà ce qui est; A toi d'entendre et de mettre à profit.