1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
1 Voici, mon oeil a vu tout cela, Mon oreille l'a entendu et y a pris garde.
2 Ce que vous savez, je le sais aussi, Je ne vous suis point inférieur.
3 Mais je veux parler au Tout-Puissant, Je veux plaider ma cause devant Dieu;
4 Car vous, vous n'imaginez que des faussetés, Vous êtes tous des médecins de néant.
5 Que n'avez-vous gardé le silence? Vous auriez passé pour avoir de la sagesse.
6 Ecoutez, je vous prie, ma défense, Et soyez attentifs à la réplique de mes lèvres.
7 Direz-vous en faveur de Dieu ce qui est injuste, Et pour le soutenir alléguerez-vous des faussetés?
8 Voulez-vous avoir égard à sa personne? Voulez-vous plaider pour Dieu?
9 S'il vous sonde, vous approuvera-t-il? Ou le tromperez-vous comme on trompe un homme?
10 Certainement il vous condamnera, Si vous n'agissez en secret que par égard pour sa personne.
11 Sa majesté ne vous épouvantera-t-elle pas? Sa terreur ne tombera-t-elle pas sur vous?
12 Vos sentences sont des sentences de cendre, Vos retranchements sont des retranchements de boue.
13 Taisez-vous, laissez-moi, je veux parler! Il m'en arrivera ce qu'il pourra.
14 Pourquoi saisirais-je ma chair entre les dents? J'exposerai plutôt ma vie.
15 Voici, il me tuera; je n'ai rien à espérer; Mais devant lui je défendrai ma conduite.
16 Cela même peut servir à mon salut, Car un impie n'ose paraître en sa présence.
17 Ecoutez, écoutez mes paroles, Prêtez l'oreille à ce que je vais dire.
18 Me voici prêt à plaider ma cause; Je sais que j'ai raison.
19 Quelqu'un disputera-t-il contre moi? Alors je me tais, et je veux mourir.
20 Seulement, accorde-moi deux choses Et je ne me cacherai pas loin de ta face:
21 Retire ta main de dessus moi, Et que tes terreurs ne me troublent plus.
22 Puis appelle, et je répondrai, Ou si je parle, réponds-moi!
23 Quel est le nombre de mes iniquités et de mes péchés? Fais-moi connaître mes transgressions et mes péchés.
24 Pourquoi caches-tu ton visage, Et me prends-tu pour ton ennemi?
25 Veux-tu frapper une feuille agitée? Veux-tu poursuivre une paille desséchée?
26 Pourquoi m'infliger d'amères souffrances, Me punir pour des fautes de jeunesse?
27 Pourquoi mettre mes pieds dans les ceps, Surveiller tous mes mouvements, Tracer une limite à mes pas,
28 Quand mon corps tombe en pourriture, Comme un vêtement que dévore la teigne?