1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

2 A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.

3 Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.

5 Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;

6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

9 Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.

10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

13 Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.

14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

15 Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.

16 Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.

18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.

20 A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?

21 Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.

22 A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!

23 Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.

24 Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.

25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

26 Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:

27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

1 Il y a pour l'argent une mine d'où on le fait sortir, Et pour l'or un lieu d'où on l'extrait pour l'affiner;

2 Le fer se tire de la poussière, Et la pierre se fond pour produire l'airain.

3 L'homme fait cesser les ténèbres; Il explore, jusque dans les endroits les plus profonds, Les pierres cachées dans l'obscurité et dans l'ombre de la mort.

4 Il creuse un puits loin des lieux habités; Ses pieds ne lui sont plus en aide, Et il est suspendu, balancé, loin des humains.

5 La terre, d'où sort le pain, Est bouleversée dans ses entrailles comme par le feu.

6 Ses pierres contiennent du saphir, Et l'on y trouve de la poudre d'or.

7 L'oiseau de proie n'en connaît pas le sentier, L'oeil du vautour ne l'a point aperçu;

8 Les plus fiers animaux ne l'ont point foulé, Le lion n'y a jamais passé.

9 L'homme porte sa main sur le roc, Il renverse les montagnes depuis la racine;

10 Il ouvre des tranchées dans les rochers, Et son oeil contemple tout ce qu'il y a de précieux;

11 Il arrête l'écoulement des eaux, Et il produit à la lumière ce qui est caché.

12 Mais la sagesse, où se trouve-t-elle? Où est la demeure de l'intelligence?

13 L'homme n'en connaît point le prix; Elle ne se trouve pas dans la terre des vivants.

14 L'abîme dit: Elle n'est point en moi; Et la mer dit: Elle n'est point avec moi.

15 Elle ne se donne pas contre de l'or pur, Elle ne s'achète pas au poids de l'argent;

16 Elle ne se pèse pas contre l'or d'Ophir, Ni contre le précieux onyx, ni contre le saphir;

17 Elle ne peut se comparer à l'or ni au verre, Elle ne peut s'échanger pour un vase d'or fin.

18 Le corail et le cristal ne sont rien auprès d'elle: La sagesse vaut plus que les perles.

19 La topaze d'Ethiopie n'est point son égale, Et l'or pur n'entre pas en balance avec elle.

20 D'où vient donc la sagesse? Où est la demeure de l'intelligence?

21 Elle est cachée aux yeux de tout vivant, Elle est cachée aux oiseaux du ciel.

22 Le gouffre et la mort disent: Nous en avons entendu parler.

23 C'est Dieu qui en sait le chemin, C'est lui qui en connaît la demeure;

24 Car il voit jusqu'aux extrémités de la terre, Il aperçoit tout sous les cieux.

25 Quand il régla le poids du vent, Et qu'il fixa la mesure des eaux,

26 Quand il donna des lois à la pluie, Et qu'il traça la route de l'éclair et du tonnerre,

27 Alors il vit la sagesse et la manifesta, Il en posa les fondements et la mit à l'épreuve.

28 Puis il dit à l'homme: Voici, la crainte du Seigneur, c'est la sagesse; S'éloigner du mal, c'est l'intelligence.