1 Dávid zsoltára.

2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.

3 Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

4 Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.

5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.

6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.

7 Az Úr szava tûzlángokat szór.

8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.

9 Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!

10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

11 Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

1 Žalm Davidův. Vzdejte Hospodinu, velikomocní, vzdejte Hospodinu čest a sílu.

2 Vzdejte Hospodinu slávu jména jeho, sklánějte se Hospodinu v ozdobě svatosti.

3 Hlas Hospodinův nad vodami, Bůh silný slávy hřímání vzbuzuje, Hospodin to činí nad vodami mnohými.

4 Hlas Hospodinův přichází s mocí, hlas Hospodinův s velebností.

5 Hlas Hospodinův láme cedry, rozrážíť Hospodin cedry Libánské.

6 A činí, aby skákali jako telata, Libán a Sirion, jako mladý jednorožec.

7 Hlas Hospodinův rozkřesává plamen ohně.

8 Hlas Hospodinův k bolesti přivodí poušť, k bolesti přivodí Hospodin poušť Kádes.

9 Hlas Hospodinův to činí, že laně plodu pozbývají, obnažuje i lesy, ale v chrámě svém všecku svou slávu vypravuje.

10 Hospodin nad potopou seděl, a budeť seděti Hospodin, jsa králem i na věky.

11 Hospodin silou lid svůj daří, Hospodin požehná lidu svému v pokoji.