1 Bendito seja Jeová, rocha minha, Que adestra as minhas mãos para a batalha, E os meus dedos para a guerra;2 Que é a minha benignidade e a minha fortaleza, O meu alto refúgio e o meu libertador, O meu escudo, e aquele a quem me acolho; Ele é quem me sujeita o meu povo.3 Ó Jeová, que é o homem para que dele tomes conhecimento? Ou o filho do homem, para que dele faças conta?4 O homem é semelhante a um sopro; E os seus dias são como a sombra que passa.5 Abaixa, Jeová, os teus céus, e desce; Toca os montes e fumegarão.6 Despede relâmpagos, e dissipa-os: Arremessa as tuas setas, e desbarata-os.7 Estende lá do alto a tua mão; Salva-me e livra-me de muitas águas, Da mão do estrangeiro,8 Cuja boca fala vaidade, E cuja direita é direita de falsidade.9 A ti, ó Deus, cantarei um novo cântico; No saltério de dez cordas te cantarei louvores.10 É ele quem dá aos reis a salvação; Quem livra da espada maligna a Davi, seu servo.11 Salva-me e livra-me da mão de estrangeiros, Cuja boca profere vaidade, E cuja direita é direita de falsidade;12 Para que nossos filhos sejam na sua mocidade como plantas bem desenvolvidas, E nossas filhas como pedras angulares, lavradas como as de palácio;13 Para que sejam atulhados os nossos celeiros, fornecendo toda a sorte de provisões; Para que as nossas ovelhas produzam a milhares e a dezenas de milhares em nossos campos;14 Para que os nossos bois tirem carros bem carregados; Para que não haja invasão nem sortida, Nem gritos em nossas ruas.15 Feliz é o povo a quem assim sucede; Sim feliz é o povo cujo Deus é Jeová.
1 Dávidé.2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.