1 O meu coração está resoluto, ó Deus; Cantarei, sim cantarei louvores, até com a minha glória.2 Despertai, saltério e harpa; Eu farei acordar a aurora.3 Dar-te-ei graças entre os povos, Jeová; Cantarei louvores a ti entre as nações.4 Pois grande acima dos céus é a tua benignidade, E a tua verdade chega até as nuvens.5 Sê exaltado, ó Deus, acima dos céus; E seja a tua glória acima de toda a terra,6 Para que sejam livres os teus amados, Salva com a tua destra, e responde-me.7 Deus falou na sua santidade: Exultarei, Dividirei a Siquém e medirei o vale de Sucote.8 Meu é Gileade e meu é Manassés; Também Efraim é a defesa da minha cabeça, Judá é o meu cetro.9 Moabe é o meu vaso de lavar, A Edom atirarei o meu sapato, Sobre a Filístia jubilarei.10 Quem me introduzirá na cidade fortificada? Quem me levará até Edom?11 Não nos rejeitaste, ó Deus? Não sais, ó Deus, com os nossos exércitos.12 Dá-nos auxílio contra o adversário, Pois vão é o socorro da parte do homem.13 Em Deus faremos proezas, Porque é ele quem calcará aos pés os nossos adversários.

1 Ének. Dávid zsoltára.2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]