1 O poderoso Deus, Jeová, fala E convoca a terra desde o nascer do sol até o seu ocaso.2 Desde Sião, perfeição de beleza, Resplandece Deus.3 O nosso Deus vem, e não fica em silêncio; Arde diante dele um fogo, E em redor reina uma grande procela.4 Ele intima os céus lá em cima, E a terra para o julgamento do seu povo.5 Reuni a mim os meus santos, Os que comigo fazem aliança por meio de sacrifícios.6 Os céus proclamam a retidão dele, Porque é Deus mesmo quem vai julgar. (Selá)7 Ouve, povo meu, e eu falarei; Ó Israel, e eu te protestarei: Eu sou Deus, o teu Deus.8 Não te argüirei de teus sacrifícios, Nem de teus holocaustos, que estão sempre diante de mim.9 Não tomarei da tua casa novilhos, Nem dos teus apriscos, bodes.10 Pois meus são todos os animais do bosque, E os gados sobre milhares de outeiros.11 Conheço todas as aves dos montes, E tudo o que se move no campo, tenho-o presente.12 Se eu tivesse fome, não to diria a ti; Pois meu é o mundo e a sua plenitude.13 Acaso hei de comer a carne de touros, Ou beber o sangue de bodes?14 Oferece a Deus sacrifício de ação de graças, E paga ao Altíssimo os teus votos;15 Invoca-me no dia da angústia; Eu te livrarei, e tu me glorificarás.16 Mas o iníquo diz Deus: Que fazes tu em recitares os meus estatutos, E em tomares a minha aliança na tua boca,17 Visto que tu aborreces a instrução, E lanças para trás das costas as minhas palavras?18 Quando vias um ladrão, tu te comprazias nele, E participavas com os adúlteros.19 Soltas a tua boca para a perversidade, E a tua língua trama enganos.20 Sentado falas contra teu irmão, Difamas o filho de tua mãe.21 Estas coisas tens feito, e calei-me; Pensavas que eu me tornaria sem dúvida como tu: Mas eu te argüirei, e te porei tudo à vista.22 Considerai isto, vós que vos esqueceis de Deus, Para que não vos despedace eu, sem haver quem acuda.23 Aquele que oferece o sacrifício de ação de graças, me glorifica; E àquele que prepara o seu caminho, Far-lhe-ei ver a salvação de Deus. espírito reto de ter ele entrado a Bate-Seba

1 Asáf zsoltára.2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.