1 Ouve, Jeová, a minha súplica, E chegue a ti o meu clamor.2 Não escondas de mim a tua face no dia da minha angústia: Inclina para mim o teu ouvido: No dia em que eu clamar, responde-me depressa.3 Pois como fumo se desvanecem os meus dias, E os meus ossos ardem como tição.4 Ferido e seco está o meu coração como a erva; Esqueço-me de comer o meu pão.5 Por causa da voz do meu gemido, Os meus ossos se me apegam à carne.6 Sou semelhante ao pelicano no deserto, Chego a ser como a coruja das ruínas.7 Vigio, e tornei-me Como um passarinho solitário no telhado.8 Continuamente me vituperam os meus inimigos; Os que são furiosos contra mim, usam o meu nome para lançar maldições.9 Pois tenho comido cinza, como pão, E misturado com lágrimas a minha bebida,10 Por causa da tua indignação e da tua ira, Porque, levantando-me, me arrojaste.11 Os meus dias são como a sombra que declina, E eu, como a erva, me vou secando.12 Mas tu, Jeová, estás entronizado para sempre. E o teu memorial vai de geração em geração.13 Tu te levantarás e terás compaixão de Sião; Pois é tempo de te compadeceres dela, sim o tempo marcado já chegou.14 Porquanto os teus servos amam-lhe até as pedras, E se condoem do seu pó.15 Assim as nações temerão o nome de Jeová, E todos os reis da terra a tua glória,16 Quando Jeová tiver edificado a Sião, Tiver aparecido na sua glória,17 Tiver atendido à oração do desamparado, E não tiver desprezado a oração deles.18 Ficará isto registrado para a geração vindoura, E um povo que há de ser criado, louvará a Jeová.19 Pois olhou desde o alto do seu santuário, Desde os céus olhou Jeová para a terra,20 Para ouvir o suspiro do encarcerado, Para soltar os que são destinados à morte;21 A fim de que declarassem em Sião o nome de Jeová, E o seu louvor em Jerusalém,22 Quando se ajuntarem os povos, E os reinos, para servirem a Jeová.23 Ele abateu a minha força no caminho, Encurtou os meus dias.24 Eu disse: Deus meu, não me leves no meio dos meus dias; Os teus anos são por todas as gerações.25 Desde o princípio lançaste os fundamentos da terra; E os céus são obra das tuas mãos.26 Eles hão de perecer, mas tu permanecerás; Todos eles se envelhecerão como um vestido, Como roupa os mudarás, e serão mudados:27 Mas tu és o mesmo, e os teus anos nunca terão fim.28 Os filhos dos teus servos habitarão a terra, E a sua posteridade será estabelecida perante ti.

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]