1 Com os nossos ouvidos temos ouvido, nossos pais nos têm contado, O que fizeste nos seus dias, nos dias antigos.2 Por tuas próprias mãos desapossaste as nações, e os plantaste a eles; Afligiste os povos, e a eles os estendeste largamente.3 Pois não foi pela sua espada que se apossaram da terra, Nem foi o seu braço que os salvou; Mas a tua destra, e o teu braço, e a luz do teu rosto, Porque os favoreceste.4 Tu é que és meu rei, ó Deus; Ordena as salvações de Jacó.5 Com o teu auxílio derrubaremos os nossos adversários. Em teu nome calcaremos aos pés os que se levantam contra nós.6 Pois não confiarei no meu arco, Nem me salvará a minha espada.7 Mas tu nos salvaste dos nossos adversários, E cobriste de vergonha os que nos odeiam.8 Em Deus é que temos gloriado continuamente, E ao teu nome sempre daremos graças. (Selá)9 Mas agora nos lançaste fora, e nos espuseste à ignomínia; E não sais com os nossos exércitos.10 Fazes-nos dar as costas aos nossos adversários, E os que nos odeiam, despojam-nos à vontade.11 Entregaste-nos como ovelhas para alimento, E por entre as nações nos espalhaste.12 Vendes por nada o teu povo, Não lucras com o preço dele.13 Pões-nos por opróbrio aos nossos vizinhos, Por escárnio e zombaria aos que nos rodeiam.14 Pões-nos por provérbio entre as nações, Por menear de cabeça entre os povos.15 Durante o dia todo está diante de mim a minha ignomínia, E me cobriu a vergonha do meu rosto,16 À voz do que afronta e do que blasfema, À vista do inimigo e do vingador.17 Tudo isto é vindo sobre nós; contudo não nos temos esquecido de ti, Nem temos sido infiéis à tua aliança.18 O nosso coração não tem voltado atrás, Nem do teu caminho têm declinado os nossos passos,19 Para nos teres esmagado onde habitam os chacais, E nos teres coberto da sombra da morte.20 Se nos esquecemos do nome do nosso Deus, Ou estendemos as nossas mãos a um Deus estranho;21 Porventura Deus não há de esquadrinhar isso? Pois ele conhece os segredos do coração.22 Mas por amor de ti somos entregues à morte continuamente, Somos considerados como ovelhas para o matadouro.23 Acorda, por que dormes, Senhor? Desperta, não nos enjeites para sempre.24 Por que escondes o teu rosto, E te esqueces da nossa miséria e da nossa opressão?25 Pois a nossa alma está abatida até o pó, Pegado à terra está o nosso ventre.26 Levanta-te em nosso auxílio, E redime-nos por amor da tua benignidade. Canção de amores

1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]