1 Ó Deus, tu és o meu Deus; ansiosamente te buscarei. A minha alma tem sede de ti, a minha alma anseia por ti Numa terra árida e cansada, onde não há água.2 Assim no santuário te contemplarei, Para ver a tua força e a tua glória.3 Porquanto a tua benignidade é melhor do que a vida, Os meus lábios te louvarão.4 Assim te bendirei, enquanto viver; Em teu nome levantarei as minhas mãos.5 Como de banha e gordura será saciada a minha alma, E com lábios de júbilo te louvará a minha boca.6 Quando no meu leito de ti me recordo, Durante as vigílias da noite em ti medito;7 Porque tens sido o meu auxílio, E à sombra das tuas asas me regozijarei.8 A minha alma te segue de perto; A tua destra me ampara.9 Mas aqueles que buscam a minha vida para a destruírem, Descerão às profundezas da terra.10 Serão entregues ao poder da espada, Hão-de ser o quinhão dos chacais.11 O rei, porém, se regozijará em Deus; Gloriar-se-á todo aquele que por ele jura, Pois será tapada a boca dos que falam mentiras.

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]