1 Bendize, minha alma, a Jeová. Ó Jeová, Deus meu, tu és mui grande; Estás vestido de honra e de majestade,2 Tu que te cobres de luz como dum manto, Que estendes o céu como uma cortina,3 És quem põe nas águas as vigas das suas câmaras, Quem faz das nuvens o seu carro, Quem anda sobre as asas do vento,4 Quem faz dos seus mensageiros ventos, Dos seus ministros fogo chamejante;5 Quem lançou os fundamentos da terra, Para que não fosse abalada para sempre.6 Cobriste-a dum abismo como duma vestidura; As águas ficaram acima das montanhas.7 À tua repreensão fugiram, À voz do teu trovão puseram-se em retirada8 (Elevaram-se as montanhas, desceram os vales), Para o lugar que lhes tinha preparado.9 Puseste-lhes barreiras, para que não ultrapassem, Para que não tornem a cobrir a terra.10 Tu és quem faz sair fontes no vale; Elas correm entre os montes;11 Dão de beber a todos os animais do campo; Os asnos monteses matam a sua sede.12 Junto delas as aves do céu têm o seu pouso, Dentre a ramagem fazem ouvir o seu canto.13 Ele, das suas câmaras, rega os montes; A terra se farta dos frutos das suas obras.14 Faz crescer a relva para o gado, E a erva para corresponder ao trabalho do homem, Para fazer sair alimento do seio da terra,15 O vinho que alegra o coração do homem, O azeite que faz reluzir o seu rosto, E o pão que fortalece o coração do homem.16 São saciadas as árvores de Jeová, Os cedros do Líbano que ele plantou,17 Nos quais fazem ninhos as aves; Quanto à cegonha, a sua morada está nos ciprestes.18 Para as cabras monteses são as altas montanhas, Os penhascos são refúgios para os querogrilos.19 Ele fez a lua para marcar as estações; O sol conhece o seu ocaso.20 Tu fazes as trevas, e vem a noite, Na qual saem todos os animais da selva.21 Os leões novos rugem em busca da presa, E pedem a Deus de comer.22 Mal nasce o sol, recolhem-se, E vão deitar-se nos seus covis.23 O homem sai para o seu trabalho, E para a sua ocupação até à tarde.24 Quão numerosas são as tuas obras, Jeová! Todas elas as fizeste com sabedoria: Cheia está a terra das tuas riquezas.25 Eis ali o mar grande e vasto, No qual se movem inumeráveis seres, Animais, tanto pequenos como grandes.26 Ali andam os navios; Ali está leviatã que formaste para nele folgar.27 Todos estes esperam de ti, Que lhes dês de comer a tempo.28 Tu lhes distribuis, e eles apanham; Abres a mão, eles são saciados de bens.29 Escondes o teu rosto, eles ficam perturbados; Tira-lhes o fôlego, eles morrem, E voltam ao seu pó.30 Envias o teu espírito, eles são criados; E renovas a face da terra.31 Permaneça para sempre a glória de Jeová, Regozije-se Jeová nas suas obras.32 Ele olha para a terra, e ela estremece; Toca as montanhas, e elas fumegam.33 Cantarei a Jeová, enquanto eu viver; Cantarei louvores ao meu Deus, enquanto eu subsistir.34 Seja-lhe agradável a minha meditação; Eu me regozijarei em Jeová.35 Sejam da terra extirpados os pecadores, E Não subsistam mais os perversos. Bendize, minha alma, a Jeová. Louvai a Jeová.

1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!