1 Em ti, Jeová, me refugio; Não seja eu jamais envergonhado.2 Livra-me na tua retidão, e resgata-me; Inclina para mim os teus ouvidos e salva-me.3 Sê para mim uma rocha de morada a que sempre me acolha. Tu hás ordenado que eu seja salvo, Porquanto tu és a minha rocha e a minha fortaleza.4 Livra-me, Deus meu, da mão do iníquo, Do poder do malfeitor e do violento.5 Pois tu és a minha esperança, Senhor Jeová; És a minha confiança desde a minha mocidade.6 Em ti me tenho escorado desde que nasci, Tu és aquele que me tiraste das entranhas de minha mãe: De ti se fará sempre o meu hino de louvor.7 Tornei-me um portento para muitos, Mas tu és o meu forte refúgio.8 A minha boca encher-se-á do teu louvor, E da tua glória de contínuo.9 Não me enjeites no tempo da velhice; Quando faltar a minha força, não me desampares.10 Pois falam de mim os meus inimigos, E os que espreitam a minha alma, consultam juntos,11 Dizendo: Deus o desamparou; Persegui-o e tomai-o, pois não há quem o livre.12 Ó Deus, não te apartes de mim; Deus meu, dá-te pressa em me socorrer.13 Sejam envergonhados e consumidos os que são adversários da minha alma, Sejam cobertos de opróbrio e ignomínia os que buscam o meu mal.14 Mas quanto a mim, sempre esperarei, E ainda te louvarei mais e mais.15 A minha boca relatará a tua justiça E a tua salvação de contínuo, Pois não lhes poderei saber o número.16 Virei com os poderosos feitos do Senhor Jeová; Farei menção da tua justiça, da tua tão somente.17 Ó Deus, tu me tens ensinado desde a minha mocidade; E até agora tenho declarado as tuas maravilhas.18 Até à velhice e às cãs, ó Deus, não me desampares; Até que eu tenha declarado a tua força à geração vindoura, O teu poder a todo o que há de vir.19 A tua justiça, ó Deus, atinge os céus; Tu que tens feito grandezas, Ó Deus, quem é semelhante a ti?20 Tu, que nos fizeste ver muitas e penosas tribulações, De novo nos restituirás à vida, E das profundezas da terra nos tornarás a trazer.21 Aumenta a minha grandeza, E torna a confortar-me.22 Eu também te darei graças ao som do saltério, Celebrarei a tua verdade, Deus meu: Cantarei a ti louvores ao som da harpa, Ó Santo de Israel.23 Os meus lábios exultarão, quando eu cantar os teus louvores; Exultará a minha alma que tu remiste.24 Também a minha língua celebrará a tua justiça continuamente; Porque estão envergonhados, porque estão confundidos os que buscam o meu mal.

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.