1 Por que se amotinam as nações, E os povos tramam em vão?2 Insurgem-se os reis da terra, E os príncipes conspiram Contra Jeová e contra o seu ungido, dizendo:3 Rompamos as suas ataduras, E lancemos de nós as suas cordas.4 Aquele que está sentado nos céus, se rirá; O Senhor zombará deles.5 Então lhes falará na sua ira, E no seu furor os confundirá.6 Eu, porém, tenho estabelecido o meu rei Em Sião, meu santo monte.7 Falarei acerca do decreto: Jeová disse-me: Tu és meu filho; Eu hoje te gerei.8 Pede-me, que te darei as nações por tua herança, E as extremidades da terra por tua possessão.9 Tu as quebrarás com uma vara de ferro, Fá-las-ás em pedaços como vaso de oleiro.10 Agora, pois, ó reis, fazei-vos prudentes; Deixai-vos instruir, juízes da terra.11 Servi a Jeová com temor, E regozijai-vos com tremor.12 Beijai ao filho, para que não se ire, E pereçais no caminho, Porque em breve se acenderá a sua ira, Felizes são todos os que nele se refugiam.

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!