Gênesis 39
And Joseph was brought down to Egypt: and Potiphar, an officer of Pharaoh, captain of the guard, an Egyptian, bought him of the hands of the Ishmaelites, who had brought him down thither.
And the LORD was with Joseph, and he was a prosperous man: and he was in the house of his master the Egyptian.
And his master saw that the LORD was with him, and that the LORD made all that he did to prosper in his hand.
And Joseph found grace in his sight, and he served him: and he made him overseer over his house, and all that he had he put into his hand.
And it came to pass from the time that he had made him overseer in his house, and over all that he had, that the LORD blessed the Egyptian's house for Joseph's sake: and the blessing of the LORD was on all that he had in the house, and in the field.
And he left all that he had in Joseph's hand; and he knew not aught he had, save the bread which he ate; and Joseph was a goodly person, and well favored.
And it came to pass after these things, that his master's wife cast her eyes upon Joseph: and she said, Lie with me.
But he refused, and said to his master's wife, Behold, my master knoweth not what is with me in the house, and he hath committed all that he hath to my hand:
There is none greater in his house than I; neither hath he kept back any thing from me but thee, because thou art his wife: how then can I do this great wickedness, and sin against God?
And it came to pass, as she spoke to Joseph day by day, that he hearkened not to her, to lie by her, or to be with her.
And it came to pass, about this time, that Joseph went into the house to do his business; and there was none of the men of the house there within.
And she caught him by his garment, saying, Lie with me: and he left his garment in her hand, and fled, and went out.
And it came to pass, when she saw that he had left his garment in her hand, and had fled forth,
That she called to the men of her house, and spoke to them, saying, See, he hath brought in a Hebrew to us to mock us: he came in to me to lie with me, and I cried with a loud voice:
And it came to pass, when he heard that I raised my voice and cried, that he left his garment with me, and fled, and went out.
And she laid up his garment by her until his lord came home.
And she spoke to him according to these words, saying, The Hebrew servant, which thou hast brought to us, came in to me to mock me.
And it came to pass, as I raised my voice and cried, that he left his garment with me, and fled.
And it came to pass, when his master heard the words of his wife, which she spoke to him, saying, After this manner did thy servant to me; that his wrath was kindled.
And Joseph's master took him, and put him into the prison, a place where the king's prisoners were bound: and he was there in the prison.
But the LORD was with Joseph, and showed him mercy, and gave him favor in the sight of the keeper of the prison.
And the keeper of the prison committed to Joseph's hand all the prisoners that were in the prison; and whatever they did there, was done by him.
The keeper of the prison looked not to any thing that was under his hand; because the LORD was with him: and that which he did the LORD made it to prosper.
József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé õt az Ismáelitáktól, kik õt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fõembere, a testõrök fõhadnagya.
És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi urának házában vala.
Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében:
Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá.
És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezõn.
Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetû és szép arczú vala.
És lõn ezek után, hogy az õ urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
Õ azonban vonakodék s monda az õ ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az õ háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá.
Senki sincs nálamnál nagyobb az õ házában; és tõlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?
És lõn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de õ nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
Lõn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közûl senki sem vala ott benn a házban,
És megragadá õt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Õ pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.
És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az õ kezében hagyta, és kifutott:
Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték.
És lõn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.
Megtartá azért az õ ruháját magánál, míg az õ ura haza jöve.
S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.
És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.
És lõn, a mint hallja az õ ura az õ feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.
Vevé azért Józsefet az õ ura és veté õt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.
De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt.
És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék.
És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.