Números 23

Te Poropiti Tuatahi a Paraama

1 Nā, ka mea a Paraama ki a Pāraka, "Hangā ētahi āta māku kia whitu, kia rite mai hoki māku he pūru kia whitu, he hipi toa hoki kia whitu." 2 Nā, rite tonu tā Pāraka i mea ai ki ngā mea i kōrerotia e Paraama; ā, whakaekea ana e Pāraka rāua ko Paraama he pūru, he hipi, ki tētahi āta, ki tētahi āta.

3 Nā, ka mea a Paraama ki a Pāraka, "E tū ki te taha o tāu tahunga tinana, ā, ka haere ahau; tērā pea a Ihowā e tūpono mai ki ahau. Ā, me kōrero atu e ahau ki a koe te kupu e whakakitea mai e ia ki ahau." Nā, ka haere ia ki tētahi puke hamore.

4 Nā, ka tūpono a Ihowā ki a Paraama; ā, ka mea ia ki a ia, "Kua oti i ahau ngā āta e whitu, kua whakaekea anō hoki he pūru, he hipi, ki tēnei āta, ki tēnei āta."

5 Nā, ka hōmai e Ihowā he kupu ki te waha o Paraama, ka mea, "Hoki atu ki a Pāraka, ā, kia pēnei tāu kī atu."

6 Ā, ka hoki atu ia ki a ia, nā, i te taha ia o tāna tahunga tinana e tū ana, rātou ko ngā rangatira katoa o Moapa. 7 Nā, ka ara tāna kī pepeha, ka mea:

"Nā, Pāraka kīngi o Moapa ahau i ārahi mai i Arame,

i ngā maunga o te rāwhiti, i mea:

‘Haere mai hei kaikanga māku mō Hākopa;

haere mai hoki hei whakatara ki a Īharaira.’

8 Me aha e kanga ai ahau i tā te Atua i kore ai e kanga?

Me aha hoki e whakatara ai ahau ki tā Ihowā kīhai i whakatara?

9 Tēnei hoki ahau kei te tihi o ngā kāmaka e titiro atu ana ki a ia,

e kite atu ana i a ia i runga i ngā pukepuke.

Nanā, he iwi noho ko ia anake,

e kore anō hoki e tāua i roto i ngā tauiwi.

10 Mā wai e tatau te puehu o Hākopa,

e titiro rānei te maha o te whakawhā o Īharaira?

Hei te mate o te hunga tika he matenga mōku,

kia rite hoki tōku whakamutunga ki tōna!"

11 Nā, ka mea a Pāraka, ki a Paraama, "He aha tāu e mea nei ki ahau? I tīkina atu koe e ahau hei kanga i ōku hoariri, nā, kua manaakitia rawatia rātou e koe."

12 Nā, ka whakautua e ia, ka mea, "Kaua rānei ahau e mahara ki te whakapuaki i te kupu e hōmai e Ihowā ki tōku waha?"

Te Poropiti Tuarua a Paraama

13 Nā, ka mea a Pāraka ki a ia, "Tēnā, haere mai tāua ki tētahi wāhi kē atu, e kite ai koe i a rātou. Ko tō rātou pito tāu e kite ai; e kore hoki koe e kite i a rātou katoa; ā, hei reira puaki ai i a koe tāku kanga mō rātou." 14 Nā, ka kawea ia e ia ki te māra o Topimi, ki te tihi o Pihika, ā, hangā ana e ia e whitu ngā āta, whakaekea atu ana hoki e ia he pūru, he hipi, ki tēnei āta, ki tēnei āta.

15 Nā, ka mea ia ki a Pāraka, "E tū ki konei ki te taha o tāu tahunga tinana, ka whakatau ahau ki kō, ki a Ihowā."

16 Nā, ka tūpono a Ihowā ki a Paraama, ka hōmai e ia he kupu ki tōna waha, ka mea, "Hoki atu ki a Pāraka, kia pēnei hoki tāu kī atu."

17 Ā, ka haere atu ia ki a ia, nā, e tū ana ia i te taha o tāna tahunga tinana, rātou ko ngā rangatira o Moapa. Ā, ka mea a Pāraka ki a ia, "I pēhea mai te kupu a Ihowā?"

18 Nā, ka ara tāna kī pepeha, ka mea:

"Whakatika, e Pāraka, whakarongo mai;

kia whai taringa mai ki ahau, e te tama a Tiporo.

19 Ehara te Atua i te tangata e teka ai;

i te tama rānei a te tangata e puta kē ai ōna whakaaro.

Tērā rānei ia e kōrero, ā, kore ake e mahi?

E puaki rānei tāna kupu, ā, kāhore e mana?

20 Nanā, kua riro mai i ahau te kupu manaaki;

kua oti hoki i a ia te kupu manaaki;

ā, e kore e taea e ahau te whakaputa kē.

21 "Kāhore i tirohia e ia he kino i a Hākopa,

kāhore anō hoki i kitea he tutū i a Īharaira.

Kei a ia a Ihowā, tōna Atua,

kei roto hoki i a rātou te hāmama a te kīngi.

22 Nā, Ihowā rātou i whakaputa mai i Īhipa;

kei tō te unikanga tōna kaha.

23 He pono kāhore he mākutu mō Hākopa,

kāhore anō hoki he whaiwhaiā mō Īharaira.

Hei tēnei wā anō ka kōrerotia a Hākopa,

āe rā, a Īharaira, ‘Anō te mahi a te Atua!’

24 Nanā, ka whakatika te iwi ānō he raiona kātua,

ka ara ake anō hoki ānō he raiona;

e kore e takoto, kia kainga rā anō te tūpāpaku,

kia inumia hoki ngā toto o te parekura."

25 Nā, ka mea a Pāraka ki a Paraama, "Kaua rawa e kanga i a rātou, kaua rawa rānei e manaaki i a rātou."

26 Nā, ka whakautua e Paraama, ka mea ki a Pāraka, "Kāhore ianei ahau i kōrero ki a koe, i mea, ‘Ko ngā mea katoa e kōrero mai ai a Ihowā, ko tēnā tāku e mea ai’?"

27 Nā, ka mea a Pāraka ki a Paraama, "Tēnā, me kawe koe e ahau ki tētahi atu wāhi; tērā pea e pai te Atua kia whakapuakina e koe i reira tāku kanga mō rātou." 28 Kātahi ka kawea a Paraama e Pāraka ki te tihi o Peoro, e titiro iho ana ki te koraha.

29 Ā, ka mea a Paraama ki a Pāraka, "Hangā he āta māku ki konei kia whitu, kia rite hoki māku ki konei he pūru kia whitu, he hipi toa kia whitu." 30 Ā, rite tonu tā Pāraka i mea ai ki ngā mea i kōrerotia e Paraama, ā, whakaekea ana e ia he pūru, he hipi, ki runga ki tēnei āta, ki tēnei āta.

Bálámmal átok helyett kétszer áldást mondat Isten

1 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost. 2 És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost. 3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán előmbe jő az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra. 4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost. 5 Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj. 6 És visszatére ő hozzá, és ímé áll vala az ő égőáldozata mellett; ő maga és Moábnak minden fejedelme. 7 És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeiről, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt; 8 Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz? 9 Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé. 10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé! 11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád őket. 12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba? 13 Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad őt, de csak valamely részét látod annak, és őt mindenestől nem látod, és átkozd meg őt onnét nékem. 14 És vivé őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron. 15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égőáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda. 16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az ő szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj. 17 Méne azért ő hozzá, és ímé ő áll vala az ő égőáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ő vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr? 18 Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia! 19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? 20 Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom. 21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás hangzik ő benne. 22 Isten hozta ki őket Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé. 23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten! 24 Ímé e nép felkél mint nőstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza. 25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad őt. 26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem? 27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét e népet én érettem. 28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz. 29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost. 30 Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.