Números 14

Ka Amuamu te Iwi

1 Nā, ka hāmama te reo o te whakaminenga katoa; ā, ka tangi te iwi i taua pō. 2 Ā, amuamu ana ngā tama katoa a Īharaira ki a Mohi rāua ko Ārona; ā, ka mea te whakaminenga katoa ki a rāua, "Auē, me i mate tātou ki te whenua o Īhipa! Auē, me i mate rānei tātou ki tēnei koraha! 3 He aha tātou i kawea mai ai e Ihowā ki tēnei whenua, kia hinga i te hoari? Ka waiho ā tātou wāhine, ā tātou tamariki hei taonga pārau; ehara ianei te hoki ki Īhipa i te mea pai mō tātou?" 4 Ā, ka mea rātou tētahi ki tētahi, "Me whakatū he upoko mō tātou, ka hoki ki Īhipa."

5 Nā, ka tāpapa a Mohi rāua ko Ārona ki te aroaro o te huihui katoa o te whakaminenga o ngā tama a Īharaira. 6 Ā, ka haehae a Hohua, tama a Nunu, rāua ko Karepe, tama a Iepune, i ō rāua kākahu; ko rāua hoki ētahi o ngā kaitūtei o te whenua; 7 ā, ka kōrero rāua ki te whakaminenga katoa o ngā tama a Īharaira, ka mea, "He whenua pai rawa te whenua i haerea nei, i tūteia nei e mātou. 8 Ki te aro mai a Ihowā ki a tātou, ka kawea tātou e ia ki taua whenua, ka hōmai anō e ia ki a tātou; he whenua e rerengia ana e te waiū, e te honi. 9 Kaua rāia koutou e tutū ki a Ihowā, kaua hoki e wehi i ngā tāngata o taua whenua, he taro hoki rātou mā tātou. Kua mahue rātou i tō rātou whakamarumaru, ā, kei a tātou a Ihowā; kaua e wehi i a rātou."

10 Heoi, ko tā te whakaminenga katoa kī, "Me āki rāua ki te kōhatu." Nā, ko te putanga mai o te korōria o Ihowā i runga i te tapenākara o te whakaminenga ki te aroaro o ngā tama katoa a Īharaira. 11 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Kia pēhea ake te roa o te whakahāwea a tēnei iwi ki ahau? Āhea rānei rātou whakapono ai ki ahau, he maha nei hoki āku tohu i whakakitea i roto i a rātou? 12 Ka patua rātou e ahau ki te mate urutā, ka peia atu, ā, ka meinga koe hei iwi nui atu, kaha atu, i a rātou."

Ka Īnoi a Mohi mō te Iwi

13 Anō rā ko Mohi ki a Ihowā, "Ākuanei ka rongo ngā Īhipiana; nāu hoki tēnei iwi i whakaputa mai i runga i tōu kaha i roto i a rātou. 14 Nā, ka kōrero rātou ki ngā tāngata o tēnei whenua. Kua rongo hoki rātou kei roto koe, e Ihowā, i tēnei iwi; e kitea ana anō koe e Ihowā, titiro atu, titiro mai, e tū ana hoki tōu kapua i runga i a rātou, e haere ana hoki koe i mua i a rātou i roto i te pou kapua i te awatea, i roto hoki i te pou ahi i te pō. 15 Nā, ki te whakamatea e koe tēnei iwi, ānō he tangata kotahi, kātahi ngā iwi i rongo nei ki tōu rongo ka whai kupu, ka mea, 16 ‘Nō te mea kīhai i kaha a Ihowā ki te kawe i tēnei iwi ki te whenua i oati ai ia ki a rātou, koia i whakamatea ai rātou e ia ki te koraha.’

17 "Nā, kia nui rā te kaha o tōku Ariki, kia rite ki tāu i kōrero ai, i mea ai, 18 ‘He pūhoi a Ihowā ki te riri, he nui tōna atawhai, e muru ana i te kino, i te tutū, e kore rawa anō e tuku noa i te hunga hē; e mea ana i te kino o ngā mātua kia tau ki ngā tamariki, ā te toru, te whā rā anō, o ngā whakatupuranga.’ 19 Tēnā, murua te kino o tēnei iwi, kia rite ki te nui o tōu atawhai, ki tāu muru hoki i ngā hara o tēnei iwi, o Īhipa mai anō, ā taea noatia a konei."

20 Nā, ka mea a Ihowā, "Kua murua e ahau, kua pērātia me tāu i kī mai nā. 21 Otiia – e ora nei ahau, ā, ka kapi te whenua katoa i te korōria o Ihowā – 22 nā, i te mea ko ēnei tāngata katoa, i kite nei i tōku korōria, i āku merekara hoki i meinga ki Īhipa, ki te koraha, ā, ka tekau nei ā rātou whakamātautauranga i ahau, kāhore anō i whakarongo ki tōku reo; 23 inā, e kore rawa rātou e kite i te whenua i oati ai ahau ki ō rātou mātua, e kore anō tētahi o te hunga i whakahāwea nei ki ahau e kite i reira.

24 "Engari tāku pononga a Karepe, he wairua kē hoki tōna, ā, kua tino whai ia i ahau; e kawea ia e ahau ki te whenua i haere atu nā ia; ā, ka riro a reira i ōna uri.

25 "Nā, kei te raorao ngā Amareki me ngā Kanaani e noho ana. Tahuri atu koutou āpōpō, haere atu ki te koraha, nā te huarahi ki te Moana Whero."

Ka Whiua te Iwi e Ihowā

26 I kōrero anō a Ihowā ki a Mohi rāua ko Ārona, i mea: 27 "Kia pēhea ake te roa o tāku whakamanawanui ki tēnei whakaminenga kino, e amuamu nei ki ahau? Kua rangona e ahau ngā amuamu a ngā tama a Īharaira, e amuamu nei rātou ki ahau. 28 Mea atu ki a rātou, ‘E ora ana ahau,’ e ai tā Ihowā, ‘ko tā koutou i kōrero mai ai ki ōku taringa, he pono, ko tāku tēnā e mea ai ki a koutou: 29 ka hinga ō koutou tinana ki tēnei koraha; ā, ko koutou katoa i taua, puta noa atu i tō koutou tokomaha, ngā mea e rua tekau, he maha ake hoki, ō rātou tau, te hunga hoki i amuamu nei ki ahau, 30 e kore koutou e tae ki te whenua i oati ai ahau ka whakanohoia koutou ki reira, heoi anō ko Karepe tama a Iepune, rāua ko Hohua tama a Nunu. 31 Otiia, ko ā koutou pōtiki, i mea nā koutou ka waiho hei taonga pārau, ka kawea e ahau ki reira, ā, ka mōhio rātou ki te whenua i whakahāweatia nei e koutou. 32 Ko koutou ia, ka hinga ō koutou tinana ki tēnei koraha. 33 Ā, ka kōpikopiko noa ā koutou tamariki i te koraha, e whā tekau ngā tau, mā rātou hoki e waha ā koutou pūremutanga, kia poto rā anō ō koutou tinana ki te koraha. 34 Kia rite rā anō ki te maha o ngā rā, ki ngā rā e whā tekau, i tūteia ai e koutou te whenua, he tau he rā, he tau he rā; e whā tekau ngā tau e waha ai e koutou ō koutou kino, ā, ka mōhio koutou ki te takanga o tāku kupu.’ 35 Nāku, nā Ihowā te kupu, inā, ka meatia tēnei e ahau ki tēnei whakaminenga kino katoa, kua huihui nei ki te whakahē ki ahau. Ka poto rātou ki tēnei koraha, ka mate anō hoki ki konei."

36 Nā, ko ngā tāngata i ungā e Mohi hei tūtei mō te whenua, i hoki mai nei, i mea nei kia amuamutia ia e te whakaminenga katoa, i tā rātou kawenga mai i te kōrero kino mō te whenua, 37 ko aua tāngata, nā rātou nei i kawe mai te kōrero kino mō te whenua, i mate rātou i te whiu ki te aroaro o Ihowā. 38 Ko Hohua ia, tama a Nunu, rāua ko Karepe, tama a Iepune, ko rāua i ora o ngā tāngata i haere ki te tūtei i te whenua.

39 Nā, kōrerotia ana e Mohi ēnei kupu katoa ki ngā tama katoa a Īharaira; ā, ka pōuri rawa te iwi. 40 Nā, ka maranga wawe rātou i te ata, ā, ka haere ki te tihi o te maunga, me te kī anō, "Tēnei mātou, ā, ka haere mātou ki runga, ki te wāhi i kōrerotia mai e Ihowā; kua hara hoki mātou."

41 Nā, ka mea a Mohi, "He aha koutou i takahi ai i te kupu a Ihowā, i te mea kāhore e whai wāhi? 42 Kaua e haere, kāhore nā hoki a Ihowā i a koutou, kei patua koutou ki te aroaro o ō koutou hoariri. 43 Kei reira hoki ngā Amareki rātou ko ngā Kanaani, kei mua i a koutou, ā, ka hinga koutou i te hoari; mō koutou kua tahuri atu i te whai i a Ihowā, koia a Ihowā tē piri ai ki a koutou."

44 Heoi, ka pokanoa rātou ki te piki ki te tihi o te maunga; otiia kīhai te āka o te kawenata a Ihowā, me Mohi hoki, i hiki atu i te puni. 45 Nā, ka heke iho ngā Amareki rātou ko ngā Kanaani e noho ana i taua maunga, ā, patua ana rātou, tukituki rawa, ā taea noatia a Horema.

A nép zúgolódásának büntetése

1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán. 2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! 3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba? 4 És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba. 5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt. 6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat. 7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. 8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. 9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök! 10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának. 11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök? 12 Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé. 13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által): 14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. 15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván: 16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában. 17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván: 18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen. 19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig. 20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. 21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. 22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak: 23 Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem. 24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva. 25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján. 26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 27 Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem! 28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására! 29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem. 30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. 31 De kicsinyeiteket, a kik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok. 32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el. 33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában. 34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat. 35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg. 36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről: 37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által. 38 Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni. 39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge. 40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyről szólott az Úr, mert vétkeztünk. 41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek. 42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt. 43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek. 44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból. 45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.