1 ‹‹Yaşamımdan usandım, 2 Özgürce yakınacak, 2 İçimdeki acıyla konuşacağım.
2 Tanrıya: Beni suçlama diyeceğim, 2 Ama söyle, niçin benimle çekişiyorsun.
3 Hoşuna mı gidiyor gaddarlık etmek, 2 Kendi ellerinin emeğini reddedip 2 Kötülerin tasarılarını onaylamak?
4 Sende insan gözü mü var? 2 İnsanın gördüğü gibi mi görüyorsun?
5 Günlerin ölümlü birinin günleri gibi, 2 Yılların insanın yılları gibi mi ki,
6 Suçumu arıyor, 2 Günahımı araştırıyorsun?
7 Kötü olmadığımı, 2 Senin elinden beni kimsenin kurtaramayacağını biliyorsun.
8 ‹‹Senin ellerin bana biçim verdi, beni yarattı, 2 Şimdi dönüp beni yok mu edeceksin?
9 Lütfen anımsa, balçık gibi bana sen biçim verdin, 2 Beni yine toprağa mı döndüreceksin?
10 Beni süt gibi dökmedin mi, 2 Peynir gibi katılaştırmadın mı?
11 Bana et ve deri giydirdin, 2 Beni kemiklerle, sinirlerle ördün.
12 Bana yaşam verdin, sevgi gösterdin, 2 İlgin ruhumu korudu.
13 ‹‹Ama bunları yüreğinde gizledin, 2 Biliyorum aklındakini:
14 Günah işleseydim, beni gözlerdin, 2 Suçumu cezasız bırakmazdın.
15 Suçluysam, vay başıma! 2 Suçsuzken bile başımı kaldıramıyorum, 2 Çünkü utanç doluyum, çaresizim.
16 Başımı kaldırsam, aslan gibi beni avlar, 2 Şaşılası gücünü yine gösterirsin üstümde.
17 Bana karşı yeni tanıklar çıkarır, 2 Öfkeni artırırsın. 2 Orduların dalga dalga üzerime geliyor.
18 ‹‹Niçin doğmama izin verdin? 2 Keşke ölseydim, hiçbir göz beni görmeden!
19 Hiç var olmamış olurdum, 2 Rahimden mezara taşınırdım.
20 Birkaç günlük ömrüm kalmadı mı? 2 Beni rahat bırak da biraz yüzüm gülsün;
21 Dönüşü olmayan yere gitmeden önce, 2 Karanlık ve ölüm gölgesi diyarına,
22 Zifiri karanlık diyarına, 2 Ölüm gölgesi, kargaşa diyarına, 2 Aydınlığın karanlığı andırdığı yere.››
1 Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.