1 Eyüp şöyle yanıtladı:
2 ‹‹Ne zamana dek beni üzecek, 2 Sözlerinizle ezeceksiniz?
3 On kez oldu beni aşağılıyor, 2 Hiç utanmadan saldırıyorsunuz.
4 Yanlış yola sapmışsam, 2 Bu benim suçum.
5 Kendinizi gerçekten benden üstün görüyor, 2 Utancımı bana karşı kullanıyorsanız,
6 Bilin ki, Tanrı bana haksızlık yaptı, 2 Beni ağıyla kuşattı.
7 ‹‹İşte, ‹Zorbalık bu!› diye haykırıyorum, ama yanıt yok, 2 Yardım için bağırıyorum, ama adalet yok.
8 Yoluma set çekti, geçemiyorum, 2 Yollarımı karanlığa boğdu.
9 Üzerimden onurumu soydu, 2 Başımdaki tacı kaldırdı.
10 Her yandan yıktı beni, tükendim, 2 Umudumu bir ağaç gibi kökünden söktü.
11 Öfkesi bana karşı alev alev yanıyor, 2 Beni hasım sayıyor.
12 Orduları üstüme üstüme geliyor, 2 Bana karşı rampalar yapıyor, 2 Çadırımın çevresinde ordugah kuruyorlar.
13 ‹‹Kardeşlerimi benden uzaklaştırdı, 2 Tanıdıklarım bana büsbütün yabancılaştı.
14 Akrabalarım uğramaz oldu, 2 Yakın dostlarım beni unuttu.
15 Evimdeki konuklarla hizmetçiler 2 Beni yabancı sayıyor, 2 Garip oldum gözlerinde.
16 Kölemi çağırıyorum, yanıtlamıyor, 2 Dil döksem bile.
17 Soluğum karımı tiksindiriyor, 2 Kardeşlerim benden iğreniyor.
18 Çocuklar bile beni küçümsüyor, 2 Ayağa kalksam benimle eğleniyorlar.
19 Bütün yakın dostlarım benden iğreniyor, 2 Sevdiklerim yüz çeviriyor.
20 Bir deri bir kemiğe döndüm, 2 Ölümün eşiğine geldim.
21 ‹‹Ey dostlarım, acıyın bana, siz acıyın, 2 Çünkü Tanrının eli vurdu bana.
22 Neden Tanrı gibi siz de beni kovalıyor, 2 Etime doymuyorsunuz?
23 ‹‹Keşke şimdi sözlerim yazılsa, 2 Kitaba geçseydi,
24 Demir kalemle, kurşunla 2 Sonsuza dek kalsın diye kayaya kazılsaydı!
25 Oysa ben kurtarıcımın yaşadığını, 2 Sonunda yeryüzüne geleceğini biliyorum.
26 Derim yok olduktan sonra, 2 Yeni bedenimle Tanrıyı göreceğim.
27 Onu kendim göreceğim, 2 Kendi gözlerimle, başkası değil. 2 Yüreğim bayılıyor bağrımda!
28 Eğer, ‹Sıkıntının kökü onda olduğu için 2 Onu kovalım› diyorsanız,
29 Kılıçtan korkmalısınız, 2 Çünkü kılıç cezası öfkeli olur, 2 O zaman adaletin var olduğunu göreceksiniz.››
1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
7 Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!