1 Eyüp anlatmaya devam etti:2 ‹‹Hakkımı elimden alan Tanrının varlığı hakkı için, 2 Bana acı çektiren Her Şeye Gücü Yetenin hakkı için,3 İçimde yaşam belirtisi olduğu sürece, 2 Tanrının soluğu burnumda olduğu sürece,4 Ağzımdan kötü söz çıkmayacak, 2 Dilimden yalan dökülmeyecek.5 Size asla hak vermeyecek, 2 Son soluğumu verene dek suçsuz olduğumu söyleyeceğim.6 Doğruluğuma sarılacak, onu bırakmayacağım, 2 Yaşadığım sürece vicdanım beni suçlamayacak.7 ‹‹Düşmanlarım kötüler gibi, 2 Bana saldıranlar haksızlar gibi cezalandırılsın.8 Tanrısız insanın umudu nedir 2 Tanrı onu yok ettiğinde, canını aldığında?9 Başına sıkıntı geldiğinde, 2 Tanrı feryadını duyar mı?10 Her Şeye Gücü Yetenden zevk alır mı? 2 Her zaman Tanrıya yakarır mı?11 ‹‹Tanrının gücünü size öğreteceğim, 2 Her Şeye Gücü Yetenin tasarısını gizlemeyeceğim.12 Aslında siz, hepiniz gördünüz bunu, 2 Öyleyse ne diye boş boş konuşuyorsunuz?13 ‹‹Kötünün Tanrıdan alacağı pay, 2 Zorbanın Her Şeye Gücü Yetenden alacağı miras şudur:14 Çocukları ne kadar çok olursa olsun, kılıçla öldürülecek, 2 Soyu yeterince ekmek bulamayacaktır.15 Sağ kalanlar hastalıktan ölüp gömülecek, 2 Dul karıları ağlamayacaktır.16 Kötü insan kum gibi gümüş yığsa, 2 Yığınla giysi biriktirse,17 Onun biriktirdiğini doğru insan giyecek, 2 Gümüşü suçsuz paylaşacak.18 Evini güve kozası gibi inşa eder, 2 Bekçinin kurduğu çardak gibi.19 Zengin olarak yatar, ama bu öyle sürmez, 2 Gözlerini açtığında hepsi yok olup gitmiştir.20 Dehşet onu sel gibi basar, 2 Kasırga gece kapar götürür.21 Doğu rüzgarı onu uçurup götürür, 2 Yerinden silip süpürür.22 Acımasızca üzerine eser, 2 Elinden kaçmaya çalışırken.23 Onunla alay ederek el çırpar, 2 Yerinden ıslık çalar.›› sözleridir.

1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!5 Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:14 Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.15 Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:17 Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.20 Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.21 Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.22 [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.