1 Eyüp şöyle yanıtladı:2 ‹‹Keşke üzüntüm tartılabilse, 2 Acım teraziye konabilseydi!3 Denizlerin kumundan ağır gelirdi, 2 Bu yüzden abuk sabuk konuştum.4 Çünkü Her Şeye Gücü Yetenin okları içimde, 2 Ruhum onların zehirini içiyor, 2 Tanrının dehşetleri karşıma dizildi.5 Otu olan yaban eşeği anırır mı, 2 Yemi olan öküz böğürür mü?6 Tatsız bir şey tuzsuz yenir mi, 2 Yumurta akında tat bulunur mu?7 Böyle yiyeceklere dokunmak istemiyorum, 2 Beni hasta ediyorlar.8 ‹‹Keşke dileğim yerine gelse, 2 Tanrı özlediğimi bana verse!9 Kerem edip beni ezse, 2 Elini çabuk tutup yaşam bağımı kesse!10 Yine avunur, 2 Amansız derdime karşın sevinirdim, 2 Çünkü Kutsal Olanın sözlerini yadsımadım.11 Gücüm nedir ki, bekleyeyim? 2 Sonum nedir ki, sabredeyim?12 Taş kadar güçlü müyüm, 2 Etim tunçtan mı?13 Çaresiz kalınca 2 Kendimi kurtaracak gücüm mü olur?14 ‹‹Kederli insana dost sevgisi gerekir, 2 Her Şeye Gücü Yetenden korkmaktan vaz geçse bile.15 Kardeşlerim kuru bir dere gibi beni aldattı; 2 Hani gürül gürül akan dereler vardır,16 Eriyen buzlarla taşan, 2 Kar sularıyla beslenen,17 Ama kurak mevsimde akmayan, 2 Sıcakta yataklarında tükenen dereler... 2 İşte öyle aldattılar beni.18 O dereler için kervanlar yolundan sapar, 2 Çöle çıkıp yok olurlar. 2 Temanın kervanları su arar, 2 Sabadan gelen yolcular umutla bakar.20 Ama oraya varınca umut bağladıkları için utanır, 2 Hayal kırıklığına uğrarlar.21 Artık siz de bir hiç oldunuz, 2 Dehşete kapılıp korkuyorsunuz.22 ‹Benim için bir şey verin› 2 Ya da, ‹Rüşvet verip 2 Beni düşmanın elinden kurtarın, 2 Acımasızların elinden alın› dedim mi?24 ‹‹Bana öğretin, susayım, 2 Yanlışımı gösterin.25 Doğru söz acıdır! 2 Ama tartışmalarınız neyi kanıtlıyor?26 Sözlerimi düzeltmek mi istiyorsunuz? 2 Çaresizin sözlerini boş laf mı sayıyorsunuz?27 Öksüzün üzerine kura çeker, 2 Arkadaşınızın üzerine pazarlık ederdiniz.28 ‹‹Şimdi lütfedip bana bakın, 2 Yüzünüze karşı yalan söyleyecek değilim ya.29 Bırakın artık, haksızlık etmeyin, 2 Bir daha düşünün, davamda haklıyım.30 Ağzımdan haksız bir söz çıkıyor mu, 2 Damağım kötü niyeti ayırt edemiyor mu?

1 Jób pedig felele, és monda:2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?