1 Eyüp şöyle yanıtladı:
2 ‹‹Keşke üzüntüm tartılabilse, 2 Acım teraziye konabilseydi!
3 Denizlerin kumundan ağır gelirdi, 2 Bu yüzden abuk sabuk konuştum.
4 Çünkü Her Şeye Gücü Yetenin okları içimde, 2 Ruhum onların zehirini içiyor, 2 Tanrının dehşetleri karşıma dizildi.
5 Otu olan yaban eşeği anırır mı, 2 Yemi olan öküz böğürür mü?
6 Tatsız bir şey tuzsuz yenir mi, 2 Yumurta akında tat bulunur mu?
7 Böyle yiyeceklere dokunmak istemiyorum, 2 Beni hasta ediyorlar.
8 ‹‹Keşke dileğim yerine gelse, 2 Tanrı özlediğimi bana verse!
9 Kerem edip beni ezse, 2 Elini çabuk tutup yaşam bağımı kesse!
10 Yine avunur, 2 Amansız derdime karşın sevinirdim, 2 Çünkü Kutsal Olanın sözlerini yadsımadım.
11 Gücüm nedir ki, bekleyeyim? 2 Sonum nedir ki, sabredeyim?
12 Taş kadar güçlü müyüm, 2 Etim tunçtan mı?
13 Çaresiz kalınca 2 Kendimi kurtaracak gücüm mü olur?
14 ‹‹Kederli insana dost sevgisi gerekir, 2 Her Şeye Gücü Yetenden korkmaktan vaz geçse bile.
15 Kardeşlerim kuru bir dere gibi beni aldattı; 2 Hani gürül gürül akan dereler vardır,
16 Eriyen buzlarla taşan, 2 Kar sularıyla beslenen,
17 Ama kurak mevsimde akmayan, 2 Sıcakta yataklarında tükenen dereler... 2 İşte öyle aldattılar beni.
18 O dereler için kervanlar yolundan sapar, 2 Çöle çıkıp yok olurlar. 2 Temanın kervanları su arar, 2 Sabadan gelen yolcular umutla bakar.
20 Ama oraya varınca umut bağladıkları için utanır, 2 Hayal kırıklığına uğrarlar.
21 Artık siz de bir hiç oldunuz, 2 Dehşete kapılıp korkuyorsunuz.
22 ‹Benim için bir şey verin› 2 Ya da, ‹Rüşvet verip 2 Beni düşmanın elinden kurtarın, 2 Acımasızların elinden alın› dedim mi?
24 ‹‹Bana öğretin, susayım, 2 Yanlışımı gösterin.
25 Doğru söz acıdır! 2 Ama tartışmalarınız neyi kanıtlıyor?
26 Sözlerimi düzeltmek mi istiyorsunuz? 2 Çaresizin sözlerini boş laf mı sayıyorsunuz?
27 Öksüzün üzerine kura çeker, 2 Arkadaşınızın üzerine pazarlık ederdiniz.
28 ‹‹Şimdi lütfedip bana bakın, 2 Yüzünüze karşı yalan söyleyecek değilim ya.
29 Bırakın artık, haksızlık etmeyin, 2 Bir daha düşünün, davamda haklıyım.
30 Ağzımdan haksız bir söz çıkıyor mu, 2 Damağım kötü niyeti ayırt edemiyor mu?
1 Jób pedig felele, és monda:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?