1 Sonunda Eyüp ağzını açtı ve doğduğu güne lanet edip şöyle dedi:3 ‹‹Doğduğum gün yok olsun, 2 ‹Bir oğul doğdu› denen gece yok olsun!4 Karanlığa bürünsün o gün, 2 Yüce Tanrı onunla ilgilenmesin, 2 Üzerine ışık doğmasın.5 Karanlık ve ölüm gölgesi sahip çıksın o güne, 2 Bulut çöksün üzerine; 2 Işığını karanlık söndürsün.6 Zifiri karanlık yutsun o geceyi, 2 Yılın günleri arasında sayılmasın, 2 Aylardan hiçbirine girmesin.7 Kısır olsun o gece, 2 Sevinç sesi duyulmasın içinde.8 Günleri lanetleyenler, 2 Livyatanı uyandırmaya hazır olanlar, 2 O günü lanetlesin.9 Akşamının yıldızları kararsın, 2 Boş yere aydınlığı beklesin, 2 Tan atışını görmesin.10 Çünkü sıkıntı yüzü görmemem için 2 Anamın rahminin kapılarını üstüme kapamadı.11 ‹‹Neden doğarken ölmedim, 2 Rahimden çıkarken son soluğumu vermedim?12 Neden beni dizler, 2 Emeyim diye memeler karşıladı?13 Çünkü şimdi huzur içinde yatmış, 2 Uyuyup dinlenmiş olurdum;14 Yaptırdıkları kentler şimdi viran olan 2 Dünya kralları ve danışmanlarıyla birlikte,15 Evlerini gümüşle dolduran 2 Altın sahibi önderlerle birlikte.16 Neden düşük bir çocuk gibi, 2 Gün yüzü görmemiş yavrular gibi toprağa gömülmedim?17 Orada kötüler kargaşayı bırakır, 2 Yorgunlar rahat eder.18 Tutsaklar huzur içinde yaşar, 2 Angaryacının sesini duymazlar.19 Küçük de büyük de oradadır, 2 Köle efendisinden özgürdür.20 ‹‹Niçin sıkıntı çekenlere ışık, 2 Acı içindekilere yaşam verilir?21 Oysa onlar gelmeyen ölümü özler, 2 Onu define arar gibi ararlar;22 Mezara kavuşunca 2 Neşeden coşar, sevinç bulurlar.23 Neden yaşam verilir nereye gideceğini bilmeyen insana, 2 Çevresini Tanrının çitle çevirdiği kişiye?24 Çünkü iniltim ekmekten önce geliyor, 2 Su gibi dökülmekte feryadım.25 Korktuğum, 2 Çekindiğim başıma geldi.26 Huzur yok, sükûnet yok, rahat yok, 2 Yalnız kargaşa var.››

1 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.2 És szóla Jób, és monda:3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.