1 ‹‹Yüreğim titrer buna, 2 Yerinden oynar.
2 Dinleyin, gürleyen sesini dinleyin, 2 Ağzından çıkan sesi!
3 Şimşeğini göğün altındaki her yere, 2 Yeryüzünün dört bucağına salar.
4 Ardından bir ses gümbürder, 2 Görkemli sesiyle gürler. 2 Sesi duyulunca şimşekleri alıkoymaz.
5 Tanrının sesi şaşılacak biçimde gürler, 2 O, anlayışımızın ötesinde büyük işler yapar.
6 Çünkü kara, ‹Yere düş› der, 2 Sağanağa, ‹Bütün şiddetinle boşal.›
7 Yarattığı bütün insanlar ne yaptığını bilsin diye, 2 Herkese işini bıraktırır.
8 Hayvanlar kovuklarına girer, 2 İnlerinde otururlar.
9 Kasırga yuvasından kopar, 2 Soğuk saçılan rüzgarlardan.
10 Tanrının soluğu suları dondurur, 2 Geniş sular buz tutar.
11 Bulutlara nem yükler, 2 Şimşeğini her yana yayar.
12 Yeryüzünde ne buyurursa yapmak üzere 2 Bulutlar Onun istediği yönde döner durur.
13 Ya insanları cezalandırmak 2 Ya da yeryüzünü sulayıp sevgisini göstermek için 2 Yağmur gönderir.
14 ‹‹Dinle, Eyüp, 2 Dur da düşün Tanrının şaşılası işlerini.
15 Tanrının bulutları nasıl düzenlediğini, 2 Şimşeğini nasıl çaktırdığını biliyor musun?
16 Bulutların dengesini, 2 Bilgisi kusursuz olanın şaşılası işlerini biliyor musun?
17 Dünyanın soluğu kesildiğinde 2 Güneyin kavurucu rüzgarı altında 2 Giysilerin seni terletmez mi?
18 Dökme tunç bir ayna kadar sert olan gökkubbeyi 2 Onunla birlikte yayabilir misin?
19 ‹‹Ona ne söyleyeceğimizi öğret bize, 2 Çünkü karanlık yüzünden sözümüze düzen veremiyoruz.
20 Konuşmak istediğim Ona söylenebilir mi? 2 Kimse yutulmak ister mi?
21 Rüzgar geçip göğü temizlediğinde 2 Gökte parıldayan ışığa kimse bakamaz.
22 Altın parıltısı geliyor kuzeyden, 2 Tanrı korkunç görkeme bürünmüş.
23 Her Şeye Gücü Yetene biz ulaşamayız. 2 Gücü yücedir, 2 Adaleti ve eşsiz doğruluğuyla kimseyi ezmez.
24 Bu yüzden insanlar O'na saygı duyar, 2 Çünkü O, bilgeleri dikkate almaz.››
1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!
2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.
24