1 ‹‹Yüreğim titrer buna, 2 Yerinden oynar.2 Dinleyin, gürleyen sesini dinleyin, 2 Ağzından çıkan sesi!3 Şimşeğini göğün altındaki her yere, 2 Yeryüzünün dört bucağına salar.4 Ardından bir ses gümbürder, 2 Görkemli sesiyle gürler. 2 Sesi duyulunca şimşekleri alıkoymaz.5 Tanrının sesi şaşılacak biçimde gürler, 2 O, anlayışımızın ötesinde büyük işler yapar.6 Çünkü kara, ‹Yere düş› der, 2 Sağanağa, ‹Bütün şiddetinle boşal.›7 Yarattığı bütün insanlar ne yaptığını bilsin diye, 2 Herkese işini bıraktırır.8 Hayvanlar kovuklarına girer, 2 İnlerinde otururlar.9 Kasırga yuvasından kopar, 2 Soğuk saçılan rüzgarlardan.10 Tanrının soluğu suları dondurur, 2 Geniş sular buz tutar.11 Bulutlara nem yükler, 2 Şimşeğini her yana yayar.12 Yeryüzünde ne buyurursa yapmak üzere 2 Bulutlar Onun istediği yönde döner durur.13 Ya insanları cezalandırmak 2 Ya da yeryüzünü sulayıp sevgisini göstermek için 2 Yağmur gönderir.14 ‹‹Dinle, Eyüp, 2 Dur da düşün Tanrının şaşılası işlerini.15 Tanrının bulutları nasıl düzenlediğini, 2 Şimşeğini nasıl çaktırdığını biliyor musun?16 Bulutların dengesini, 2 Bilgisi kusursuz olanın şaşılası işlerini biliyor musun?17 Dünyanın soluğu kesildiğinde 2 Güneyin kavurucu rüzgarı altında 2 Giysilerin seni terletmez mi?18 Dökme tunç bir ayna kadar sert olan gökkubbeyi 2 Onunla birlikte yayabilir misin?19 ‹‹Ona ne söyleyeceğimizi öğret bize, 2 Çünkü karanlık yüzünden sözümüze düzen veremiyoruz.20 Konuşmak istediğim Ona söylenebilir mi? 2 Kimse yutulmak ister mi?21 Rüzgar geçip göğü temizlediğinde 2 Gökte parıldayan ışığa kimse bakamaz.22 Altın parıltısı geliyor kuzeyden, 2 Tanrı korkunç görkeme bürünmüş.23 Her Şeye Gücü Yetene biz ulaşamayız. 2 Gücü yücedir, 2 Adaleti ve eşsiz doğruluğuyla kimseyi ezmez.24 Bu yüzden insanlar O'na saygı duyar, 2 Çünkü O, bilgeleri dikkate almaz.››

1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.24