1 Temanlı Elifaz şöyle yanıtladı:2 ‹‹Bilge kişi boş sözlerle yanıtlar mı, 2 Karnını doğu rüzgarıyla doldurur mu?3 Boş sözlerle tartışır, 2 Yararsız söylevler verir mi?4 Tanrı korkusunu bile ortadan kaldırıyor, 2 Tanrının huzurunda düşünmeyi engelliyorsun.5 Çünkü suçun ağzını kışkırtıyor, 2 Hilekârların diliyle konuşuyorsun.6 Kendi ağzın seni suçluyor, ben değil, 2 Dudakların sana karşı tanıklık ediyor.7 ‹‹İlk doğan insan sen misin? 2 Yoksa dağlardan önce mi var oldun?8 Tanrının sırrını mı dinledin de, 2 Yalnız kendini bilge görüyorsun?9 Senin bildiğin ne ki, biz bilmeyelim? 2 Senin anladığın ne ki, bizde olmasın?10 Bizde ak saçlı da yaşlı da var, 2 Babandan bile yaşlı.11 Az mı geliyor Tanrının avutması sana, 2 Söylediği yumuşak sözler?12 Niçin yüreğin seni sürüklüyor, 2 Gözlerin parıldıyor,13 Tanrıya öfkeni gösteriyorsun, 2 Ağzından böyle sözler dökülüyor?14 ‹‹İnsan gerçekten temiz olabilir mi? 2 Kadından doğan biri doğru olabilir mi?15 Tanrı meleklerine güvenmiyorsa, 2 Gökler bile Onun gözünde temiz değilse,16 Haksızlığı su gibi içen 2 İğrenç, bozuk insana mı güvenecek?17 ‹‹Dinle beni, sana açıklayayım, 2 Gördüğümü anlatayım,18 Bilgelerin atalarından öğrenip bildirdiği, 2 Gizlemediği gerçekleri;19 O atalar ki, ülke yalnız onlara verilmişti, 2 Aralarına henüz yabancı girmemişti.20 Kötü insan yaşamı boyunca kıvranır, 2 Zorbaya ayrılan yıllar sayılıdır.21 Dehşet sesleri kulağından eksilmez, 2 Esenlik içindeyken soyguncunun saldırısına uğrar.22 Karanlıktan kurtulabileceğine inanmaz, 2 Kılıç onu gözler.23 ‹Nerede?› diyerek ekmek ardınca dolaşır, 2 Karanlık günün yanıbaşında olduğunu bilir.24 Acı ve sıkıntı onu yıldırır, 2 Savaşa hazır bir kral gibi onu yener.25 Çünkü Tanrıya el kaldırmış, 2 Her Şeye Gücü Yetene meydan okumuş,26 Kalın, yumrulu kalkanıyla 2 Ona inatla saldırmıştı.27 ‹‹Yüzü semirdiği, 2 Göbeği yağ bağladığı halde,28 Yıkılmış kentlerde, 2 Taş yığınına dönmüş oturulmaz evlerde oturacak,29 Zengin olmayacak, serveti tükenecek, 2 Malları ülkeye yayılmayacaktır.30 Karanlıktan kaçamayacak, 2 Filizlerini alev kurutacak, 2 Tanrının ağzından çıkan solukla yok olacaktır.31 Boş şeye güvenerek kendini aldatmasın, 2 Çünkü ödülü boşluk olacaktır.32 Gününden önce işi tamamlanacak, 2 Dalı yeşermeyecektir.33 Asma gibi koruğunu dökecek, 2 Zeytin ağacı gibi çiçeğini dağıtacaktır.34 Çünkü tanrısızlar sürüsü kısır olur, 2 Rüşvetçilerin çadırlarını ateş yakıp yok eder.35 Fesada gebe kalıp kötülük doğururlar, 2 İçleri yalan doludur.››

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.