1 Temanlı Elifaz şöyle yanıtladı:
2 ‹‹İnsan Tanrıya yararlı olabilir mi? 2 Bilge kişinin bile Ona yararı dokunabilir mi?
3 Doğruluğun Her Şeye Gücü Yetene ne zevk verebilir, 2 Kusursuz yaşamın Ona ne kazanç sağlayabilir?
4 Seni azarlaması, dava etmesi 2 Ondan korktuğun için mi?
5 Kötülüğün büyük, 2 Günahların sonsuz değil mi?
6 Çünkü kardeşlerinden nedensiz rehin alıyor, 2 Onları soyuyordun.
7 Yorguna su içirmedin, 2 Açtan ekmeği esirgedin;
8 Ülkeye bileğinle sahip oldun, 2 Saygın biri olarak orada yaşadın.
9 Dul kadınları eli boş çevirdin, 2 Öksüzlerin kolunu kanadını kırdın.
10 Bu yüzden her yanın tuzaklarla çevrili, 2 Ansızın gelen korkuyla yılıyorsun,
11 Her şey kararıyor, göremez oluyorsun, 2 Seller altına alıyor seni.
12 ‹‹Tanrı göklerin yükseklerinde değil mi? 2 Yıldızlara bak, ne kadar yüksekteler!
13 Sen ise, ‹Tanrı ne bilir?› diyorsun, 2 ‹Zifiri karanlığın içinden yargılayabilir mi?
14 Koyu bulutlar Ona engeldir, göremez, 2 Gökkubbenin üzerinde dolaşır.›
15 Kötülerin yürüdüğü 2 Eski yolu mu tutacaksın?
16 Onlar ki, vakitleri gelmeden çekilip alındılar, 2 Temellerini sel bastı.
17 Tanrıya, ‹Bizden uzak dur!› dediler, 2 ‹Her Şeye Gücü Yeten bize ne yapabilir?›
18 Ama onların evlerini iyilikle dolduran Oydu. 2 Bunun için kötülerin öğüdü benden uzak olsun.
19 ‹‹Doğrular onların yıkımını görüp sevinir, 2 Suçsuzlar şöyle diyerek eğlenir:
20 ‹Düşmanlarımız yok edildi, 2 Malları yanıp kül oldu.›
21 ‹‹Tanrıyla dost ol, barış ki, 2 Bolluğa eresin.
22 Ağzından çıkan öğretiyi benimse, 2 Sözlerini yüreğinde tut.
23 Her Şeye Gücü Yetene dönersen, eski haline kavuşursun. 2 Kötülüğü çadırından uzak tutar,
24 Altınını yere, 2 Ofir altınını vadideki çakılların arasına atarsan,
25 Her Şeye Gücü Yeten senin altının, 2 Değerli gümüşün olur.
26 O zaman Her Şeye Gücü Yetenden zevk alır, 2 Yüzünü Tanrıya kaldırırsın.
27 Ona dua edersin, dinler seni, 2 Adaklarını yerine getirirsin.
28 Neye karar verirsen yapılır, 2 Yollarını ışık aydınlatır.
29 İnsanlar seni alçaltınca, güvenini yitirme, 2 Çünkü Tanrı alçakgönüllüleri kurtarır.
30 O suçsuz olmayanı bile kurtarır, 2 Senin ellerinin temizliği sayesinde kurtulur suçlu.››
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.