1 Eyüp şöyle yanıtladı:

2 ‹‹Sözümü dikkatle dinleyin, 2 Bana verdiğiniz avuntu bu olsun.

3 Bırakın ben de konuşayım, 2 Ben konuştuktan sonra alay edin.

4 ‹‹Yakınmam insana mı karşı? 2 Niçin sabırsızlanmayayım?

5 Bana bakın da şaşın, 2 Elinizi ağzınıza koyun.

6 Bunu düşündükçe içimi korku sarıyor, 2 Bedenimi titreme alıyor.

7 Kötüler niçin yaşıyor, 2 Yaşlandıkça güçleri artıyor?

8 Çocukları sapasağlam çevrelerinde, 2 Soyları gözlerinin önünde.

9 Evleri güvenlik içinde, korkudan uzak, 2 Tanrının sopası onlara dokunmuyor.

10 Boğalarının çiftleşmesi hiç boşa çıkmaz, 2 İnekleri hep doğurur, hiç düşük yapmaz.

11 Çocuklarını sürü gibi salıverirler, 2 Yavruları oynaşır.

12 Tef ve lir eşliğinde şarkı söyler, 2 Ney sesiyle eğlenirler.

13 Ömürlerini bolluk içinde geçirir, 2 Esenlik içinde ölüler diyarına inerler.

14 Tanrıya, ‹Bizden uzak dur!› derler, 2 ‹Yolunu öğrenmek istemiyoruz.

15 Her Şeye Gücü Yeten kim ki, Ona kulluk edelim? 2 Ne kazancımız olur Ona dua etsek?›

16 Ama zenginlikleri kendi ellerinde değil. 2 Kötülerin öğüdü benden uzak olsun.

17 ‹‹Kaç kez kötülerin kandili söndü, 2 Başlarına felaket geldi, 2 Tanrı öfkelendiğinde paylarına düşen kederi verdi?

18 Kaç kez rüzgarın sürüklediği saman gibi, 2 Kasırganın uçurduğu saman çöpü gibi oldular?

19 ‹Tanrı babaların cezasını çocuklarına çektirir› diyorsunuz, 2 Kendilerine çektirsin de bilsinler nasıl olduğunu.

20 Yıkımlarını kendi gözleriyle görsünler, 2 Her Şeye Gücü Yetenin gazabını içsinler.

21 Çünkü sayılı ayları sona erince 2 Geride bıraktıkları aileleri için niye kaygı çeksinler?

22 ‹‹En yüksektekileri bile yargılayan Tanrıya 2 Kim akıl öğretebilir?

23 Biri gücünün doruğunda ölür, 2 Büsbütün rahat ve kaygısız.

24 Bedeni iyi beslenmiş, 2 İlikleri dolu.

25 Ötekiyse acı içinde ölür, 2 İyilik nedir hiç tatmamıştır.

26 Toprakta birlikte yatarlar, 2 Üzerlerini kurt kaplar.

27 ‹‹Bakın, düşüncelerinizi, 2 Bana zarar vermek için kurduğunuz düzenleri biliyorum.

28 ‹Büyük adamın evi nerede?› diyorsunuz, 2 ‹Kötülerin çadırları nerede?›

29 Yolculara hiç sormadınız mı? 2 Anlattıklarına kulak asmadınız mı?

30 Felaket günü kötü insan esirgenir, 2 Gazap günü ona kurtuluş yolu gösterilir.

31 Kim davranışını onun yüzüne vurur? 2 Kim yaptığının karşılığını ona ödetir?

32 Mezarlığa taşınır, 2 Kabri başında nöbet tutulur.

33 Vadi toprağı tatlı gelir ona, 2 Herkes ardından gider, 2 Önüsıra gidenlerse sayısızdır.

34 ‹‹Boş laflarla beni nasıl avutursunuz? 2 Yanıtlarınızdan çıkan tek sonuç yalandır.››

1 Felele pedig Jób, és monda:

2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]

3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.

18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.